A folyamat Afganisztánban az ópiummák termesztésével kezdődik. Az ópiummák itt téli növény, ősszel vetik, tavasszal aratják. A gazdáknak igyekezniük kell a betakarítással, mert ha kiszárad, nagyot buknak. Szüretkor megvágják vagy -szúrják a mákgubót, kifolyatják és összegyűjtik. Ezt akár kilencszer is megismétlik. Pepecselős, munkás tevékenység - 25-50 kiló ópiumgyanta begyűjtéséhez egyhektárnyi ültetvény kell.

A nedves ópiumot előbb kiszárítják, majd úgy egykilós, kocka vagy henger alakú darabokba préselik. Ez a pastuul csajnak néven ismert ópiumblokk már eladható termék, bár a gazdák nem sokat keresnek rajta: 120 dollár kilója. A gürizés és a kockázat mégis kifizetődik. Egy hektár ópiummákból a gazdák átlag 4600 dollár bevételhez jutnak. Egy hektár búzából 550 dollárhoz. A szárított ópiumot a felvásárlók továbbértékesítik a nagybani csempészeknek, vagy egyenesen a fogyasztóknak adják el, hiszen Ázsiában sokan szívják pipában. A legtöbb azonban a laboratóriumokban köt ki, ahol első körben morfiumot készítenek belőle. E laboratóriumok nem holmi fehér köpenyesek helyiségei, inkább isten háta mögötti tanyák, ahol betanított munkások fémhordókban kevergetnek gusztustalan masszákat, néhány mélyre süllyedt vegyész felügyelete alatt. Tíz kiló nyers ópiumból állítanak elő egy kiló morfiumot, amely így már könnyebben szállítható, és sokkal értékesebb. Ezt is el lehet szívni pipában - állítólag a hollandok találták ki a módszert, ami széles körben elterjedt Ázsiában. A nagy üzlet azonban a morfium heroinná alakítása. Ez már technikailag nehezebb feladat, képzettebb vegyészek kellenek hozzá és számos elővegyület (prekurzor); különösen a nyugati piacokon eladható, jó minőségű fehér heroin előállításához. Leküzdhető akadályok. Az elmúlt évtizedekben az Arany Félhold területéről az európai piacra szánt kábítószert ópium vagy morfium formájában Törökországba szállították, és az ottani laboratóriumokban készítettek belőle heroint. Ezt aztán a különböző balkáni útvonalakon Nyugat-Európába, illetve Észak-Amerikába csempészték, ahol mindig is a legtöbbet fizették érte. De a rend mára megváltozott. Az ENSZ információi szerint 2006-ban mintegy 270 droglaboratóriumot foglaltak el Afganisztánban - többet, mint a világ bármely más országában. Úgy tűnik, hogy a heroin készítése már egyre inkább Afganisztán határain belül folyik. Ami logikus is. Ezt kívánja az üzleti érdek: a közelítőleg 1300 dollár értékű ópiummennyiségből előállított egy kilogramm heroin már 4-5 ezer dollárért talál gazdára a szomszédos Pakisztánban. A nagy pénzt az szakíthatja, akinek közvetlen kapcsolata van az európai terjesztőkkel, hiszen ott a 30 ezer dollárt is eléri a heroin átlagos nagykereskedelmi ára. Ezen az utcai terjesztést irányító kiskereskedő még mindig jól keres: grammonként eladva 70 ezer dollár is összejöhet egy kilóból. A pakisztáni kábítószer-kereskedőknek hagyományosan jó londoni kapcsolataik vannak, Karacsi és London között elég intenzív a légi forgalom ahhoz, hogy viszonylag kis kockázattal el lehessen rejteni néhány kilogramm csempészárut. Az afgánok is keresik a közvetlen kapcsolatokat Európában, de nekik nehezebb. Néhány albán drogterjesztő és afgán drogbáró állítólag pár éve már egymásra talált, üzleti kapcsolataikat gyermekeik házasságkötésével is megerősítették. Az afgán heroin Európába juttatásának kulcsa viszont még minden jel szerint néhány török klán kezében van. A törököktől szerzi be az árut az albánok többsége is. Õk az elmúlt másfél évtizedben a törökök kifutófiúiból Európa leghírhedtebb terjesztőivé nőtték ki magukat. A 90-es években politikai menekültként lepték el a kontinens országait, és a gyengébb helyi bűnözői csoportok kezéből könyörtelenül kitekerték a heroinüzletet. Különösen erősek Belgiumban, Svájcban, Németországban, Skandináviában, Közép-Európában. De jelen vannak az Egyesült Államokban is. ( magyarnarancs.hu )