Tegnap megtaláltam a pincében a dédapám sisakját.
Szerintem villanyszerelő lehetett az öreg, mert van rajta két db villám.
A reggeli hírekben azt mondták, aki ma reggel munkába indul, az vigyen magával hólapátot, pokrócot, jégoldót, és pótkereket.
Ne tudjátok meg milyen hülyén néztem ki a buszon.
A tanítónő a suliban:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot:
- Itt Horváth lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni.
Kezét csókolom!- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer:Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?!
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon.
Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye k....va? Menjél vissza a jó k....vaanyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarszba.........gatni.
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth lakás.
- Zolika vagyok, nem kerestek?