Hű, de érdekes, hogy Dunaharasztiban van a Coca-Cola gyár, míg Dunaharaszti és Soroksár között az 510-es úton a Pepsi Cola gyár, tehát mind a kettő terméket itt állítják elő, Budapesttől egy köpésre, még szállítani sem kell, ennek ellenére nálunk a fél literes üdítők ára 230-270 forint!? Kit néznek ezek hülyének? Teljes cikk a piros linken :

iksz.beszolunk.huhogyan-kerulhet-egy-cola-nemetorszagban-45-forintba-lakasberles-arak-ausztriaban

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Beküldött videó : "Sas Sándor kerekesszékes paraolimpikon énekel... Láttam, hogy felvállaltok pozitív dolgokat is, és ennek a kezdeményezésnek is jót tenne a nézettség. Előre is köszönöm."

Meghal a mérnök, az orvos, meg a cigány. Szent Péter kérdi tőlük, mit szeretnének a ravatalnál hallani a gyászolóktól. A mérnök: - Itt nyugszik a műszaki tudományok pótolhatatlan nagysága. Az orvos: - Az emberiség jótevőjétől veszünk most végleg búcsút. - No és te, cigány, mit akarsz hallani? - kérdi Szent Péter. Mire a cigány: - Odanézz, megmozdult!

Ilyenek mennek az orosz közösségi oldalon...

Az idősebbek ritkábban másnaposak és a tüneteik is enyhébbek, mint a fiataloknak. Az ok a tapasztalat lehet. Egy friss tanulmány például kimutatta, hogy míg 18-24 év között az emberek átlagosan 9 italt döntenek magukba egy tivornya alkalmával, a 65 év felett visszafogottabbá válnak. Az ő átlaguk már "csak" 6 ital. Mivel pedig kisebb vehemenciával isznak, az idősebbek másnapja is sokkal könnyebb. Sokat segítenek ugyanakkor az évek és a rutin. A korral tapasztalatokra is szert tevő emberek például tudatosan fogyasztanak vizet egy-egy nagy piálás alkalmával....

Ilyenek voltak régen - bizony ám !

Ezek már megint mennének "megvédeni" a demokráciát 🙁

A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar”...

hu.wikipedia.orgwikiKaraoke