A tőzsdei bróker egyik este későn ér haza. A felesége ráförmed: - Hol a pokolban voltál? - Tetováltatni - válaszolja. - Tetováltatni? - szörnyülködik az asszony. - Milyen tetoválást csináltattál? - Egy tízezrest tetováltattam a cerkámra. - feleli büszkén. - Hogy a pokolba jutott ez eszedbe? - Csóválja hitetlenkedve a fejét a nő. - Mi a fenének tetováltat egy bróker egy tízrongyost a farkára? - Hát először is szeretem látni, ahogy folyamatosan nő a kontóm. Másodszor, szívesen eljátszogatom a pénzemmel. Harmadszor, szeretem a markomban tartani a vagyonomat, végül pedig vásárlás helyett itthon maradhatsz, és annyiszor verhetsz el tíz ronygyot, ahányszor csak akarsz!

Ha kirúglak, jön helyetted 4 másik!

A tanárnő kérdi az iskolában a gyerekeket, hogy milyen szokatlan dolog történt velük. Tibike jelentkezik: - A nagybátyám múlt héten beleesett a kútba. - Jaj, szegény - mondja a tanárnő -, remélem jobban van! - Gondolom igen, mert tegnap óta nem kiabál.

Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy fordítva sétáltatja!

Hamar kiderült, hogy megy ez magától is!

Már nem a Wunderbaum fenyőfa alakú illatosítója a menő 🙂

János bácsi legelőjén halad át az új autópálya. Egy nyári napsütéses napon, ahogy ott kaszálgat, megfigyel egy menyecskét lenge nyári ruhácskában stoppolni. Kis idő elteltével megáll a lány mellett egy drága márkájú sportkocsi, a sofőr leengedi az elektromos ablakot a jobb oldalon, a lány bedugja a fejét, a férfi pedig gyorsan odazárja a nyakát, majd kiszáll az autóból és megszeretgeti a lányt hátulról. Utána a pasi visszaül, leengedi az elektromos ablakot, a menyecske kihúzza a fejét, a sportkocsi pedig elsuhan. Mindezt végignézve János bácsi megtörli az izzadt homlokát, és felsóhajt: - Istállóját neki!... Sportkocsira ugyan nincs pénzem, de egy ilyen ajtót biztos veszek!

Az iskolában a gyerekek épp a kőzetekről tanulnak. A tanárnő megkérdezi a gyerekeket, hogy milyen kőzeteket ismernek. Mondják sorban: - Mészkő, gránitkő... A tanárnő megkérdezi Pistikét is, hogy ő milyen kőzetet ismer. Erre Pistike: - Szarnom kő. - Az milyen kő? - kérdi a tanítónő. - Nagyon kő!