A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."

Az elmúlt időszakban megszaporodtak a Pécsett a közlekedésitábla-lopások. A magyarázat meglepő és megdöbbentő: egyre többen adják születésnapi ajándékba a 20-as, a 30-as táblákat az adott korú ünnepeltnek.

Egy fickónak nagyon megtetszik a titkárnő az irodájukból, és le akar feküdni vele, de a titkárnőnek már van barátja. A fickó egy nap mégis bemegy az irodába és azt mondja neki: - Adok neked 10.000 Ft-ot, ha lefekszel velem! - Hogy képzeled, nem fekszem le veled. Különben is van barátom – válaszolja a titkárnő. - De villámgyors leszek, csak ledobom a pénzt a földre, te lehajolsz érte és mire felveszed addigra kész is vagyok! - Meggondolnám. Felhívom a barátomat – válaszolja a lány, és előveszi a telefonját, és elmondja a barátjának az ajánlatot. - Kérjél 20.000 Ft-ot Marika, a lényeg, hogy nagyon gyorsan kell felvenned azt a földről, és akkor addig még a sliccét se tudja majd lehúzni! Azonnal hívjál fel, ahogy megvan a pénz! – válaszolja a barátja, és a titkárnő elfogadja az ajánlatot. Eltelik egy félóra, de nem telefonál. Eltelik egy óra, a titkárnő még mindig nem telefonál. Két óra múlva végre csöng a telefon: - Drágám, ez szörnyű volt, csak ötforintosai voltak!