- Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 180 fokra. Gőz felett olvasszunk meg 15 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: “Nem szabad, Öcsi!” A margarint keverjük össze 25 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliás cukrot és 25 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. - Bevonómáz: Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a rohadt plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk ki az ablakon, jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy őt fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 4 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
Béluska, a 6 éves téblábol a konyhában, és mivel láb alatt van, az anyja kiküldi az udvarra játszani, illetve megemlíti neki, hogy megnézheti, ahogy a szomszéd házban az asztalosok beteszik az új ajtót. 2 óra múlva visszaér a kölök. Kérdi az anyja: - Na merre jártál, megnézted a mesterembereket? Tudod már hogyan kell ajtót berakni? - Ja! – mondja Béluska: Először abból a kibaszott keretből kell legyalulni egy pinahajszálnyit, hogy beférjen, aztán kibaszottul ki kell ékelni, hogy ne lötyögjön, mint a lankadt fasz a pinában, a zsanércsavarokat meg úgy meg kell tekerni, mint a Júlcsát, hogy mozdulni se tudjon, aztán kibaszottul jól kell illeszteni az ajtólapot, mert különben nyálazhatod folyton, mint a pinát! Anyuka elhűl, gyorsan körülnéz, mivel is fegyelmezhetné meg a gyermeket. Meglátja a telefonzsinórt, na gondolja azzal jól a seggére ver ennek a mocskos szájú kölöknek. - Hozd csak ide fiam azt a telefonzsinórt! - Egy lófaszt, az a köcsög matávosok dóga!
"Mi után vágyakozik a külföldön élő magyar?
Sírva könyörögnek anyukájuknak tarhonyát, kolbászt és paprikát tartalmazó szeretetcsomagokért, légi postával szállíttatják a Túró Rudit, megszállottan nyomoznak bármi után, ami hasonlít a tejfölhöz.
Külföldön élni jó, csak az a fene nagy honvágy ne lenne állandóan..."
A teljes cikk a piros linken :
www.origo.hutafelspicckozelet20121109-mi-utan-sir-a-kulfoldon-elo-magyar.html?fb_action_ids=10200107279503441&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582
A rendőr ül a konyhában, a tűzhelyen fő a bableves, és a gőz majd leveti a fedőt. A rendőr beüvölt a szobában dolgozó feleségének: - Anyukám, gyere már, igazítsd meg a dodót. Az asszony kijön és megkérdi: - Mit igazítsak meg? - A fazékon a dodót - mondja a rendőr. - Az nem dodó, hanem fedő! - igazítja ki az asszony. - Nekem azt mondta az őrmester - védekezik a rendőr - hogy Kovács, a fedőneve mától Dodó.
Pistikétől kérdezi a tanító néni: - Pistike, mesélj hogyan telt a nyaralás? - Jól, tanító néni. Anyu új férjével voltam nyaralni a Balatonon. - És megbarátkoztál az új apukával? - Igen, rendes bácsi. Minden nap bevitt a Balatonba, én meg teljesen egyedül kiúsztam! - És nem volt nehéz ennyit úszni? - Az úszás jó volt, viszont a zsákból kimászni már nehezebb.
