A szlovák hegyi mentők rendszeresen figyelmeztetik a kirándulókat, hogy a Magas-Tátra magasabban fekvő részein különösen veszélyes körülmények alakulhatnak ki. A havas és jeges terepen ezért elengedhetetlen a megfelelő felszerelés, köztük a stabil túrabakancs használata.
Szóval az történt, hogy váltottam pár sort egy viszonylag értelmes és viszonylag emberszabású sráccal és megbeszéltük, hogy akkor beülünk valahova kávézni. Sminkeltem egy laza 43 és fél percig, séró belő, előnyös kínai ruha felölt, parfüm meg minden, mégse nézzek ki úgy, mint egy homlessz mamut, elindultam a "randira". Megfogadtam, hogy nem eszem meg reggelire a tagot, nem nyomom le dumában, nem beszélek csúnyán, nem leszek barom, szépen, intellektuálisan elbeszélgetek vele Hegel esztétikájáról és hazajövök. Csávó áll a Moszkván, cigizik, köp egy hegyeset a telefonfülkék irányába, nálam is szakadtabb cuccokban van, virág sincs a kezében, szóval igen alacsony pontszámot kapott első ránézésre, de nem akartam ilyen hamar lemosni a sminket, gondoltam oké, kap pár percet varázslatos személyemből. Odalibbenek, egész helyes a búrája, rám mosolyog és BAZ+ HIÁNYZIK AZ ELSŐ 2 FOGA... Azt hittem beszarok ott helyben! Namármost nekem elég rendesen látszik minden a pofámon ezt ő is észrevette, gyorsan neki is állt mentegetőzni, hogy válogatottban hokizik-mondja ezt pöszén mert NINCS FOGA!-és hogy 2 napja kiverték a protkóját de már készül az új, jövő hétre meglesz. Gondoltam, jó, hát csókolózni amúgy sem csókolóztunk volna... Beültünk valami kávézóba, mondta, hogy ő egy online újságnál van a sport rovatnál-itt éreztem, hogy túl sok közös pont azért nem lesz köztünk- és hogy Csepelen lakik-szinte a szomszédban van, csak 2 óra tömegközlekedéssel. Szóval rendelt egy kapucsínót meg valami tósztot, sütit, sört, én meg gyömbért-semmi kaja, semmi pacal, csak szerényen, csajosan!-, közben csak beszélt, beszélt, hogy 4 éves korában kivették a fél gyomrát mert beteg volt, aztán 27 évesen volt egy motorbalesete és beültettek a lábszárába valami fémet, hogy múlt héten megemelt valamit és lágyéksérve van és amúgy kő kemény a bal heréje és tőzegáfonya teát iszik rá hátha elmúlik, ergó csak hallgattam, aztán felemelkedett a székről és akkorát fingott, hogy odanézett még a pultos is. Én meg csak ültem és nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Hirtelen azt hittem, ez valami elbaszott amcsi vígjáték vagy a kész átverés só! De nem jött a Jáksó a pezsgővel... Sűrű elnézést kért, de hát neki most valami gombás bélfertőzése van, ne haragudjak, azt mondta az orvos, hogy ne tartsa bent a gázokat semmiképp, amúgy egész nap hányt és még fogat mosni sem volt ideje, mert edzésről jött és tényleg bocs meg minden, aztán ki is ment a vécére. Én meg ültem és egykedvűen szürcsöltem a gyömbért és nem akartam de valóban NEM AKARTAM elhinni a szitut, miközben elkapott belül a röhögőgörcs, hogy tulajdonképpen mire számítottam baz+? Egy normális pasira akivel órákon keresztül értelmes dolgokról fogok meghitten beszélgetni gyertyafénynél és a végén belekarolok és hazakísér? Chö! Ugyan már! Aztán visszajött és közölte, hogy mennünk kéne, mert hát az előbb sógorostul jött a puki,- azaz egy kicsi belement a boxeralsóba,- tegyem már meg, hogy fizetek (WTF???!!!) ő addig kint megvár.-azt a gentleman kurvaanyádat! Úgyhogy fizettem, kimentem, kezet ráztam vele és csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy beszart a gyönyörtől hogy velem tölthette ezt a kis időt, aztán sarkon fordultam és otthagytam a büdös, fogatlan picsába...
AI-alapú áttekintés : A képen egy vadon élő banánfaj, valószínűleg a Musa nagensium vagy egy hasonló különleges, erősen szögletes és sajátos formájú fiatal banánfürt látható, amelynek formája és növekedési iránya komikus vizuális hasonlóságot mutat.
Amúgy az egyik legfontosabb családcentrikus ünnep az USA-ban, a jelentősége a karácsonnyal vetekszik.
A második világháború során a kábítószerek sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint ami a konfliktus hagyományos beszámolóiban általában megjelenik. Katonák milliói harcoltak a kimerültség, a félelem, az éhség és az alváshiány szélsőséges körülményei között, és több hadsereg is ösztönző szerekhez folyamodott, hogy embereit hosszú ideig ébren és működőképesen tartsa. Németország volt az egyik legismertebb eset a Pervitinnel, a Wehrmacht tagjai között osztott metamfetaminnal, különösen a háború első éveinek gyors hadjáratai során. A stimulánsok fogyasztása azonban nem volt kizárólag német sajátosság: a szövetségesek is használtak olyan szereket, mint az amfetamin alapú Benzedrin (Benzedrine).
New York, London, Szingapúr és más hatalmas városok utcái alatt több ezer kilométernyi csatornavezeték, óriási gyűjtőcsatornák, szivattyúállomások és ipari üzemek méretével vetekedő szennyvíztisztító telepek rejtőznek. A tisztítótelepeken eltávolítják a szennyvízből a hulladékot, a homokot, a zsírt és a szilárd anyagokat. Ezután baktériumok milliárdjai bontják le a szerves szennyeződéseket. A megtisztított vizet visszavezetik a folyókba vagy újra felhasználják, a megmaradt iszapból pedig biogáz vagy műtrágya készül, illetve ártalmatlanítják. Ebben a videóban végigkövetjük a városi szennyvíz teljes útját, megnézzük, hogyan alakulnak ki az óriási zsírhegyek, miért kerülhet szennyvíz a folyókba heves esőzések idején, és mi történne, ha egy nagyváros csatornarendszere hirtelen leállna.
