A svéd Electrolux porszívógyártó a '60-as évek végén a következő szlogennel próbálta reklámozni porszívóját az amerikai piacon: "Semmi sem nagyobb szívás, mint egy Electrolux porszívó" ("Nothing sucks like an Electrolux"). Az esetet azóta helyi szleng figyelmen kívül hagyásának mintapéldájaként tartják számon, annak ellenére, hogy a cég sajtóreferense 1996-ban tett kijelentése szerint a fogalmazás szándékos volt.
Carolina Falkholt svéd képzőművész úgy gondolta, hogy mindenki boldog lesz. Tévedett... A művésznő valamiért úgy gondolta, hogy amikor legutóbb New Yorkban festett egy több emeletes rózsaszín faszt egy tűzfalra, abban a tervben két hiba lehetett: egyrészt az amerikaiak prűdek, másrészt pedig talán nem volt a legjobb választás a rózsaszín. Újra is próbálta a dolgot, ezúttal Stockholmban, ahol 2008 óta bocsátanak a művészek rendelkezésére egy tűzfalat, de tanult a hibáiból, így egy gigantikus kék faszt festett a falra. Amikor a környékbeli polgárok felébredtek, megitták a reggeli kávéjukat, elhúzták a függönyt és szembesültek a pöccsel, nem voltak boldogok, és telefonáltak a polgármesteri hivatalnak, hogy mégis hogy került ez oda. A dolog odáig jutott, hogy pár héttel a farok átadása után már át is festik, pedig a tervek szerint fél évig maradhatott volna.
Ócska gumiabroncsokból próbáltak új élőhelyeket kialakítani az Egyesült Államok partjainál. Elsőre szuper ötletnek tűnt, abroncsból sok volt, elnyűhetetlenek, aztán majd ha a tenger benépesíti azokat, lesz egy szép, új zátony belőlük. Aztán kiderült, az egész messze nem úgy működött, mint kellett volna. A gumit nem szeretik az élőlények, nem telepedtek meg rajtuk, csupaszon csúfították a tenger fenekét. És ami még rosszabb, a gumik elpusztíthatatlanok, de az azokat összefogó fém alkatrészek nem azok: az egyesével elszabaduló gumik, amiket a hullámzás, áramlás ide-oda vitt, csak törtek-zúztak. Most aztán ezrével kell kiemelni az ócska gumikat, nem kis pénzért.