Adolf Hitler rengeteg dologról híres. Ő a fasizmus arca, miatta rettegett Európa és a világ az 1930-as évek közepétől egészen 1945-ig és ő volt a valaha élt egyik leggazdagabb diktátor is. Csak erről nem beszélnek sokan. Hitler ugyanis az utolsó óráit leszámítva közel se a bunkerekben, hanem hihetetlen gazdagságban élte a mindennapjait. Aranyrudak és festmények között, hegyekre néző villában, testőrök és szolgák gyűrűjében. Pedig alig 20 évvel korábban még egy vasa se volt. Bécs utcáin kóborolt, hajléktalanszállókban húzta meg magát, és képeslapokat árult, hogy egyáltalán legyen mit ennie! De hogy lett Adolf Hitler egy bukdácsoló művészjelöltből a világ egyik leggazdagabb diktátora? És mi lett ezzel a hatalmas vagyonnal, miután öngyilkos lett?
A középkori Kínában már az 1300-as években is ugrottak komédiások fákról, tornyokról bambuszrudakra erősített kupolával. Modern bázisugrásról 1966 óta beszélünk, akkor kezdett az első ugrónak tartott Carl Boenish fix pontokról ugrani az Egyesült Államokban. Az első kamerával rögzített ugrást 1978-ban mutatta be a Yosemite Nemzeti Park 915 méter magas, El Capitán nevezetű faláról. A B.A.S.E. jump elnevezés - amit a magyar báziusgrásként vett át - szintén Boenish nevéhez fűződik. A rövidítés egy-egy fix objektumot jelöl: B (building) A (antennas) S (span) E (earth). A bázisugrás és a klasszikus ejtőernyőzés közötti alapvető különbség a rögzített pozícióból történő ugrás és a speciális kialakítású, a sima ejtőernyőhöz képest más hajtogatási és nyílási tulajdonságokkal rendelkező ernyő. A rögzített helyről történő ugrásnál az ugrási tényezők megváltoznak, az ugró sokkal rövidebb időt tölt a levegőben, az élmény pedig erősebb. Az ugrás nehézsége a helyszíntől és a földet érési területtől függ. Mivel a zuhanásra és a landolásra is kevesebb az idő, ezért lényegesen nehezebb és veszélyesebb, mint egy ejtőernyős ugrás.
Japán a világ egyik legfejlettebb és legkülönlegesebb országa – de a felszín alatt meglepő, sőt, sokszor megdöbbentő dolgok rejtőznek. Ebben a videóban 10 olyan tényt mutatok be, amit a turisták nem látnak, és amiről ritkán beszélnek. Szó lesz a hikikomorikról, a túlmunkáról (karoshi), az Aokigahara erdőről, host klubokról, és sok más jelenségről, amelyek árnyékot vetnek a tökéletesnek tűnő felszínre.
