A bolond elmegy a kuplerájba. - Csókolom, szeretnék kefélni! - És, próbálta már? - Még nem! - Hát, akkor előtte gyakorolni kellene! - És azt hol tudok? - Mondjuk... az erdõben! - Keressen egy odvas fát és azon egy lyukat, és azon tud gyakorolni! - Oké, köszike! Eltelik 1 hét és visszajön a bolond. - Csókolom szeretnék dugni! - Na, és gyakorolt már? - Minden nap! - És milyen hajú lány a kedvence? - A gesztenyebarna. - Rendben! Fel is mennek a szobába és kérdi a nõ. - Milyen pózt kedvel? - Hát azt mikor lehajol, megfogja a bokáját és én hátulról beteszem. Rendben, a nõ lehajol és meg fogja, a bokáját. Ekkor a bolond úgy seggbe rúgja, hogy a nõ összeesik. - Erre kérdi a nõ: - Ez mi volt? - Csak megnéztem, hogy van-e benne darázsfészek!
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végig dolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel készülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, minta hangya. A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZS (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak. A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban. Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és elindult egy újabb hangyát keresni. Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vél felfedezni, az csak a véletlen műve!
Az elmebeteg a diliház folyosóján szaladgál, madzagon húzva maga után a fogkeféjét. Az éppen arra járó ápoló rámosolyog: - Szép kutyája van, Lajoska! - Na de kérem. Ez nem kutya, hanem fogkefe, nem látja? Az ápoló furcsán néz rá, és tovább megy. A bolond rákacsint a fogkefére. - Jól átvertük, Fifi!
Az érzelmek ragályosak, mert öntudatlanul átvesszük mások hangulatát - jót-rosszat egyaránt. Ha időt szakítunk a bolondozásra, megfertőzzük egymást a jókedvünkkel, és azok, akik szeretnek bolondozni, sokkal esélyesebbek a boldogságra. Gretchen Rubin