Egy alak a kasszánál áll a kígyózó sor végén. A mellette lévő sorból rámosolyog, nevetgél egy szőke bombázó. A fickó nem bírja tovább és kedvesen hozzászól: - Nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Nem vagyok benne biztos, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet. A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt: - Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsóasztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben a te barátnőid nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a seggembe? - Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok!

Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének. - Hát jó, bevallom. Háromszor. - Elmesélnéd, édesem? - Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy... - Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor? - Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre? Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy . . . - Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor? - Hááát . . . Emlékszel, amikor polgármester akartál lenni? - Igen. - És akkor hiányzott még 1200 szavazatod . . .