Helyszín : Ukrajna

Csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek. Teletömött 52-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jó arcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kisgyerek himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát: - Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá. - Mit akar? – kérdezi az anya -, én nem fogom egy ilyen öregasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel! A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd halkan így szól: - Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!

Egy nap Petike megkérdezte apukáját, hogy kaphatna-e egy mounten-bike-ot születésnapjára.Az apa így szólt: "Petikém, most vettünk fel 3 millió Ft kölcsönt a házra, sajnos nincs most pénzünk biciklire.Várj karácsonyig". Eljött a karácsony, Petike megint rákérdezett."Sajnos, még mindig sok a tartozásunk, talán majd máskor..." Három nappal később Petike nagy bőröndöt cipelve kilép a házból.Az apja megkérdezi: Miért mész el,kisfiam,nem szeretsz már minket?Tegnap, mikor elmentem a szobátok ajtaja előtt hallottam, hogy azt mondod, hogy elmész, és anya megkért, hogy várd meg, mert ő is megy. Hát, tudjátok ki marad itt ekkora tartozással!

Egy megdöbbent szemlélődő sorait olvashatjuk, aki betévedt egy román OTP-be, és elképesztő számokkal találkozott. Kiderült, hogy ott 14,85% THM-mel szórja a bank a személyi kölcsönt, amit itthon 32,29% THM-mel ad. A román határ mellett élve a múltkor a határ túloldalán lévő kisvárosban valahogy betévedtem az ottani OTP (igen, a magyar OTP ottani bankjának fiókja, ugyanaz a logó, minden) fiókba. Szemben hatalmas plakát ordít (magyarul): személyi kölcsön, THM 14,85%. Mindent meg lehet tenni velünk, magyarokkal? Üdvözlettel : Balázs

Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének. - Hát jó, bevallom. Háromszor. - Elmesélnéd, édesem? - Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy... - Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor? - Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre? Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy . . . - Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor? - Hááát . . . Emlékszel, amikor polgármester akartál lenni? - Igen. - És akkor hiányzott még 1200 szavazatod . . .

Vagy jelmez ?

1. Kezes, meg ilyen hülyeségek kellenek? 2. A munkaviszonyom folyamatos, de megszakításokkal." "Lehetne úgy visszafizetni, hogy két nyár alatt és akkor, amikor én mondom? 3. Én minimálra vagyok bejelentve, de a számlámra érkeznek a nagy lóvék. 4. - Vásárlásra szeretnénk felvenni kölcsönt. - Mit vásárolnának? - Valami nagyot. - Mire gondol pontosan? - Hát, nagyobbat. - Lakást vásárolnának? - Nem, hát azért akkorát nem! 5. - Mennyi a jövedelme? - Hatvanötezer forint. - És Ön hol dolgozik? - Nem én igényelném. - És ki igényelné? - Az élettársam. - És ő hol dolgozik? - Az élettársam? - Igen. - Siófokon. - Név szerint tudná mondani? - Asztalos János. - De a munkahelye nevét kérném! - Az enyémet? - Nem, az élettársáét. - Ez egy siófoki cég. - Értem, de mi a neve? - Asztalos János.