Egy ismerősöm töltötte fel...eltört a lábam szöveggel...később valamiért levette

A skót-ír származású, Jasper Newton „Jack” Daniel, a híres whisky névadója 1911-ben vérmérgezésben halt meg. Egy szép napon elfelejtette a páncélszekrénye kódját és nem tudta kinyitni azt. Dühében belerúgott a trezorba, amitől eltört a nagylábujja. Ebből a sérülésből alakult ki a vérmérgezés, amibe később belehalt.

Meguntam magányos életem és úgy döntöttem, hogy komoly kapcsolatba lépek. Ahogyan észrevettem elég sok leányzó kószál errefelé. Szerintem annyian vannak itt, hogy lapátolni lehetne őket. CSAJOK figyelem! Nem mindennapi srác vár szívének választottjára! Gondolom illene valahogy bemutatkoznom. Magamról: Sziasztok bukszák! A nevem M. Yanez és szeretnék tágulni, mármint családfát ültetni. Én egy izmos, jóképű, fiatal 30 éves adonisz vagyok és...és asszem ennyi bőven elég. Mi kell még? Mert szerintem minden, ami kell NEKED, rajtam található meg 🙂 Lehet kéne némi szót ejtenem a káros szenvedélyekről. Nehogy már egy züllött pitbullal járjál, nem? Tehát: - Nem dohányzom (buszon) - Nem iszok (vizet) - Sokat keresek (néha találok is) - Mindenem a sport (szelet) Ki jöhet szóba: Én nem vagyok nagy elvárású. A kor nem számít, csak ne legyél idősebb 20-nál és fiatalabb 18-nál. A külső sem érdekel. Mindegy hogyan nézel ki, csak gyönyörű légy és szuper szexi. Lehetőleg árvaházból származó legyél, tudod sosem jövök ki a szülőkkel. De nem baj, ha nem vagy az, majd megoldjuk. Anyagi háttered nem izgat, kivéve ha szegényebb vagy, mint a templom egere, akinek a felesége most szökött meg a másik egérrel és magával vitte az utolsó szelet sajtot is. De inkább legyél gazdag, sőt, ez feltétel! Az állandó ajándékok minimum elvárás. Én is mindig megleplek valamivel (virág, sál, tampon). De mégsem baj, ha nem vagy annyira gazdag, csak a szüleid legyenek azok, a többit megoldom. Hidd el, egy ilyen pasiért, mint én ez a minimum. Kérem: hímneműek és brutál sukár sakálok ne zaklassanak! Hogy ne csak a szám járjon, íme néhány kép rólam: 1. Yanez muscles - Egy forró nyári napon arra lettem figyelmes, hogy szűk rám a nadrágom. 2. Yanez with pr - Ez amcsiban készült. Azt mondták a csávó valami nagyarc. Emlékszem napozási tanácsokat adtam neki. 3. CN - Na itt nem borotválkoztam egy ideig, mert eltört a borotvám. Azt mondják ezen a képen kiköpött Csák Norisz vagyok, de szerintem hülyeség. Csak a cipőm itt olyan, mint az övé. Van még vagy 1000 kép, de majd emilben. Mellesleg az első 10 csaj, aki meztelen fotót küld az i-mél címemre (hűdenagy@basszus.húúú), nagyobb esélyt kap egy randi meghívására. Plusz viszek neki egy adag töltött káposztát, amit a nagyi készített. Hidd el, azok a fotók már csak ezért is megérik! Nagyon-nagyon remélem, hogy megtalálom életem bárját. Egy pár találka, szerelem és jöhet a dinó-dákóm...izé... dinom-dánom! Ilyen egyszerű az élet! Na most már rohanok, mert az asszony itt ordibál, hogy menjek a kölykökért az óvodába. Na szia!...basszus.... P.S.: Aki azt állítja, hogy a képek Phototshop-pal készültek, az nagyon nagyot téved! Mert valójában sima Paint-tel csináltam.

Az amerikai iskolában, a tanárnő azt a feladatot adja fel, hogy mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet. Másnap: - Nos, te Pistike mit gyűjtöttél? - Egyszer amikor vittük a tojást a vásárra, eltört a szekér kereke, és eltörtek a tojások. - És mi ebből a tanulság? - Az, hogy ne vigyük egy kosárba az összes tojást. - Jó, és te kicsi Juliska, mit gyűjtöttél? - Egyszer amikor vittük a tejet a vásárra, megbotlott a szamár és kiborult a tej. - És mi ebből a tanulság? - Az, hogy ne vigyük egy kannába az összes tejet. - Jó, és te kicsi Tomika, mit gyűjtöttél? - A bácsikám Vietnámban szolgált zöldsapkásként. Egyszer lelőtték a helikopterét, amelyben a frontra vitték. Volt nála egy gépfegyver, egy kés és egy üveg Whisky. A zuhanás közben megitta az üveg Whiskyt, hogy ne vesszen kárba. Amikor földet ért szembe találta magát 100 vietkongal, 50-et elintézett a gépfegyverrel, amikor kifogyott a munició. Fogta a kést és megölt vele 30 vietkongot, de akkor kicsorbult a kés éle. A maradék 20-at pedig saját kézzel intézte el. - Jaj, és mi a tanulság ebből a szörnyűségből? - Mi-mi... hát az, hogy ne baszogasd Bob bácsit ha részeg !

Egy vidéki lagziban hatalmas botrány tör ki, mert a vőlegény belerúg a menyasszonyba. A botrányból verekedés lesz, majd az egész társulat a rendőrségen köt ki. Miután az orvos ellátja a sérülteket, a rendőrök megkezdik a vendégsereg kihallgatását. Először azt a vendéget hallgatják ki, aki éppen a menyasszonnyal táncolt a verekedés kitörésekor. - Na, mondja el, mi történt! - mondja a rendőr. - Én azt nem tudom, kérem! - mondja a vendég. - Menyasszonytánc volt, éppen a menyasszonnyal táncoltam, amikor a vőlegény hirtelen felugrott a székéből, és minden ok nélkül az ara lába közé rúgott! - Húúú, az biztos nagyon fájdalmas volt! - szisszen fel a rendőr. - Azt elhiheti! Két ujjam is eltört!

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Kathleen Robertson, a texasi Austinban 780 000 dollár kártérítést kapott, miután egy bútorboltban eltörte a bokáját. A baleset amiatt következett be, mert Ms. Robertson átesett egy tébláboló kisgyermeken. A pervesztes üzlettulajdonos főként azért lepődött meg az ítéleten, mivel a balesetet okozó kisgyerek a hölgyé volt ! ! !

Kedves Napiszar! 2011.05.02.-án a Suzukim és én így jártunk! 2011.05.04.-ére van időpontom a visszarendelés miatt az alkatrészcserére...