Beküldött kép 🙂

"Nyár volt. A kislányunkat ekkor kezdtük szoktatni a szobatisztaságra. Pelenka helyett egy laza bugyit viselt,hogy szükség esetén gyorsan bilire lehessen ültetni. Abban az időben kedvenc eledele volt a csokoládéval bevont mazsola drazsé. Kedvenc édességét csakúgy, mint a játékait előszeretettel szórta szét a lakásban. Én, mint házias apuka, a rend látszatának fenntartása érdekében folyamatosan pakoltam a játékokat a helyére, a szétszórt nasikat pedig vagy a kukába vagy a számba. Egyik nap viszonylagos rend uralkodott a lakásban. Azonban egy alig látható helyen felfedeztem egy mazsolás drazsét. Egy laza mozdulattal felvettem a padlóról és bekaptam. Vártam,hogy jön a csokoládé édes íze, a mazsola lágy állagával vegyülve. De nem jött. Ezt a mazsolás drazsénak látszó tárgyat a kislányom pottyantotta el a nagy játszadozás hevében. Ezek után nekem senki ne mondja rosszkedvében,hogy a szar is ízetlen!" Beküldte : B.I.

A nászutas házaspár vendéglőben ebédel. A második fogásnál az ifjú asszony megszólal: - Jenő, ez a hús rághatatlan! - Szívem, próbáld úgy enni, hogy felhajtod a fátylad.

A férj meséli a feleségének : - Képzeld, van egy új titkárnőnk, az Icuka. Valahonnan kiszimatolta, hogy Fradi-drukker vagyok, és kaptam tőle egy dobozban zöld és fehér tollakat. Kis dolog, de jól esik az embernek. Másnap hazatérésekor ezt mondja : - Képzeld, ez az Icuka ma fehér blúzban és zöld szoknyában volt. Kis dolog, de jól esik az embernek. Harmadnap ezzel megy haza : - Képzeld, ez az Icuka ma zöld melltartót és fehér bugyit vett fel. Kis dolog, de jól esik az embernek. Negyednap ezzel fogadja a felesége : - Képzeld, ma itt járt a szomszéd. 3 centivel hosszabb a farka a tiednél. Kis dolog, de jól esik az embernek!

Egy rab megszökik a börtönből, ahol 15 évig volt fogva tartva. Nemsokára talál egy házat, ahová be is tör. Egy fiatal párt talál ott az ágyban. Kiszedi a fickót az ágyból, és a székhez kötözi, a nőt pedig az ágyhoz, és ahogy kötözés közben fölé hajol, megcsókolja a nyakát, azután felkel, és elmegy a fürdőszobába. Amíg ott tartózkodik, a férj azt mondja a feleségének: - Ez a fickó egy rab, láthatod a ruháján. Valószínűleg egy csomó időt töltött a börtönben, és évek óta nem látott nőt. Ha szexelni akar, ne állj ellen, ne panaszkodj, csak csináld amit mond neked, elégítsd ki. Ez az ember veszélyes ha bedühödik, megölhet bennünket. Légy erős, szeretlek! A feleség erre azt mondja: - Örülök, hogy így gondolod. Biztos, hogy nem látott nőt évek óta, de ő nem a nyakamat csókolta meg az előbb. Azt suttogta a fülembe, hogy nagyon szexinek talál téged, és azt kérdezte, hogy tartunk-e vazelint a fürdőszobában. Légy erős drágám! Én is szeretlek.

Férfi: “Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?” Nő: “Nem.” Férfi: “OK.” Nő: “… vagy mégis…” Férfi: “Na mi legyen akkor?” Nő: “Nem tudom.” Férfi: “Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?” Nő: “Nem.” Férfi: “Éhes vagy?” Nő: “Nem tudom, talán igen.” Férfi: “Mit értesz azalatt, hogy talán?” Nő: “Azt, hogy nem vagyok biztos benne.” Férfi: “Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni.” Nő: “Talán később éhes leszek.” Férfi: “Ok, akkor rendelek neked is egy pizzát.” Nő: “És ha később mégse leszek éhes?” Férfi: “Akkor otthagyod.” Nő: “Az pocsékolás.” Férfi: “Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap.” Nő: “És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?” Férfi: “Pizzát mindig lehet enni.” Nő: “De nem nekem.” Férfi: “Akkor keress valami mást.” Nő: “De most nem akarok mást.” Férfi: “OK, akkor mégis egy pizzát kérsz.” Nő: “Nem.” Férfi: “Akkor nem kérsz semmit.” Nő: “De.” Férfi: “Megőrjítesz!” Nő: “Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit…?” Férfi: “Ahogy gondolod…” Nő: “Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!” Férfi: “De én nem szeretem a sonkát.” Nő: “Én viszont igen.” Férfi: “Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek…” Nő: “Persze, hogy magadnak rendelsz.” Férfi: “Akkor minek rendeljek sonkát?” Nő: “Ha esetleg megéheznék akkor ehetnék belőle.” Férfi: “És?” Nő: “Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?” Férfi: “Hogy-hogy TE megeszel valamit?” Nő: “Miért ne?” Férfi: “Egy pillanat… tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit ha esetleg később megéheznél?” Nő: “Pontosan.” Férfi: “És akkor mit eszek én?” Nő: “Az is lehet, hogy nem leszek éhes…” Megjegyzés: A legfelsőbb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság vádja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg.

Havi nagy bevásárlásra indultunk a hipermarketbe. A kis fekete pénztárcámat kitömtem tízezresekkel. Szokásom szerint bedugtam a nadrágom derekába, hátra gerinc tájékon, a pulcsi takarásába. Úgy félidőben tartott a vásárlás, mikor rám jött a nagydolog. Asszonyt hátrahagyva igyekeztem gyorsan elérni ama bizonyos legkisebb helységet. Mivel ebben a kényszerhelyzetben minden másodperc számított, alsó ruhaneműimtől megszabadulva zuhantam rá az ülőkére. A szokásos rituálék végeztével és az öblítő kar meghúzása előtt ellenőrző pillantást vetettem a produktumra. Az elém táruló látványt nem értettem. Mi az ott, az a nagy fekete valami, ami nem volt ott amikor leültem,és belőlem sem jöhetett ki? A tárgy felismerése egyszerre volt tragikus és komikus. Leszartam a pénztárcámat. A helyzet komikuma a probléma megoldásából adódott. 1.Pénztárcát kihalászni, nagyjából megtisztítani,közben nem lehányni. 2.Papírpénzeket a mosdóban megtisztítani,megszárítani. 3.Jövő-menő WC látogatókra zavartan mosolyogni. 4.Feleségnek elmesélni,hogy mi a szart csináltam negyven percig. 5.Fizetéskor drukkolni,hogy a pénztáros nehogy megszimatoljon valamit. U.i.: Köszönjük a beküldőnek 🙂

Miért rúgtam ki a titkárnőmet? Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón, és Mari, a titkárnőm felállt, és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon, és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos kis étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta: - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma születésnapja van. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására, és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok... Helyeseltem a tervet. Naná...!!! Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt, és őt követték...: a feleségem, a gyerekeim, és a közelebbi munkatársaink, és a Happy Birthday-t énekelték. Én meg ott ültem a heverőn, és ... a zoknimon és az álló farkamon kívül semmi nem volt rajtam.

A szőke, a barna, meg a fekete nő ül a presszóban és beszélgetnek. - Képzeljétek, - mondja a fekete - tegnap este, ahogy keféltünk a Bélával, véletlenül megfogtam a golyóit, hát tisztára hideg volt! Másnap a barna is mesél: - Képzeljétek, tegnap este mi is keféltünk a Zolival, és kíváncsiságból én is megfogtam a golyóit, hát neki is totál hideg volt! Harmadnap megint összejönnek, hát a szőke feje bucira van verve, kék, zöld, meg lila. - Hát veled mi történt? -kérdezik. - Az úgy volt, hogy mi is keféltünk tegnap este a Jocival, és én is megfogtam neki, és neki is hideg volt... - És?! - És mondtam neki: - Jé, a te golyóid is hidegek kefélés közben, mint a Béláé, meg a Zolié!!!

15 éves házasság után egy pár a pszichológusnál. Miután a pszichológus megkérdezte őket, hogy mi a gond, a nő egy hosszadalmas, szenvedélyes és szívtépő listát zokogott el a szakembernek az elmúlt 15 év összes létező problémájáról. Csak mondta, mondta: elhanyagolás, bensőségesség hiánya, üresség, magányérzet, szeretet hiány, s egy egész lista a soha ki nem elégített érzelmi igényeiről, melyeket ki kellett bírnia házasságának eddigi szakaszában. A szakember miután végig hallgatta a listát, felállt, körbe járta az íróasztalát, majd egy hatalmas szenvedélyes csókkal magához ölelte az asszonyt. A nő elhallgatott, s mint akit elkábítottak, szótlanul leült. A pszichológus a férjhez fordult és így szólt: "Látja, erre van szüksége a feleségének, hetente legalább háromszor!! .... Meg tudja tenni?" A férj gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt: "Nos, hétfőnként és szerdánként el tudom hozni önhöz, de péntekenként horgászok.