Egyetemi biológia előadáson a professzor az alkohol káros hatását demonstrálja. Fog egy poharat, megtölti vízzel, míg egy másikat whiskey-vel. Aztán egy üvegből elővesz két gilisztát, az egyiket beleteszi a vízbe, a másikat pedig a whiskey-be. Az első giliszta vígan ficánkol a vízben, míg az alkoholba tett giliszta néhány másodperc vonaglás után megmerevedik és lesüllyed a pohár fenekére. - Látják? - fordul a professzor a hallgatósághoz. - Az alkoholba tett giliszta megdöglött, míg a másiknak láthatóan semmi baja. Önök szerint mit bizonyít ez? - Azt, hogy ha whiskey-t iszik az ember, nem lesz gilisztás.

Az amerikai iskolában, a tanárnő azt a feladatot adja fel, hogy mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet. Másnap: - Nos, te Pistike mit gyűjtöttél? - Egyszer amikor vittük a tojást a vásárra, eltört a szekér kereke, és eltörtek a tojások. - És mi ebből a tanulság? - Az, hogy ne vigyük egy kosárba az összes tojást. - Jó, és te kicsi Juliska, mit gyűjtöttél? - Egyszer amikor vittük a tejet a vásárra, megbotlott a szamár és kiborult a tej. - És mi ebből a tanulság? - Az, hogy ne vigyük egy kannába az összes tejet. - Jó, és te kicsi Tomika, mit gyűjtöttél? - A bácsikám Vietnámban szolgált zöldsapkásként. Egyszer lelőtték a helikopterét, amelyben a frontra vitték. Volt nála egy gépfegyver, egy kés és egy üveg Whisky. A zuhanás közben megitta az üveg Whiskyt, hogy ne vesszen kárba. Amikor földet ért szembe találta magát 100 vietkongal, 50-et elintézett a gépfegyverrel, amikor kifogyott a munició. Fogta a kést és megölt vele 30 vietkongot, de akkor kicsorbult a kés éle. A maradék 20-at pedig saját kézzel intézte el. - Jaj, és mi a tanulság ebből a szörnyűségből? - Mi-mi... hát az, hogy ne baszogasd Bob bácsit ha részeg !

1. Bocsi, de rohannom kell. 2. Nem baj, ha itthagyom a fogkefémet? 3. Sokan voltak már itt előttem?

Mikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól!

Az emberi jogokat csak a jogkövető emberekre kellene alkalmaznunk! Értékek megfordulása - egy anya levele egy másik anyának. Kedves asszonyom! Láttam élénk tiltakozását a tévékamerák előtt, fiának az A börtönből, a B börtönbe való átszállítása ellen! Hallottam, panaszkodott a távolság miatt, amely ezentúl a fiától elválasztja, és azokról a nehézségekről, amelyek a látogatásával járó utazásból adódnak!Láttam azt a teljes médiatámogatást is, amit újságírók és tudósítók biztosítottak, az Önnel hasonló cipőkben járó édesanyáknak, akiket emberi jogvédőszervezetek stb. védenek! Én magam is édesanya vagyok, így megértem tiltakozását és elégedetlenkedését!Csatlakozni szeretnék harcához, mert, mint látni fogja, engem is nagy távolság választ el a fiamtól.Dolgozok, de keveset keresek, nekem is nehézségeim vannak látogatásának finanszírozásával.Nagy áldozatok árán is, csak vasárnaponként tudom meglátogatni, mivel a hét minden napján, szombaton is dolgozok, s van egyéb családi kötelezettségem is a többi gyermekemmel. Amennyiben még nem jött volna rá, annak a fiúnak vagyok az édesanyja, akit az Ön fia gyilkolt meg a benzinkútnál, ahol éjszaka dolgozott, hogy fedezze tanulmányainak költségeit és támogassa családját. Jövő vasárnap fogom meglátogatni.Miközben Ön átöleli fiát és megcsókolja, én néhány virágot teszek szerény sírjára a városi temetőben. Majd elfelejtem biztos lehet benne, hogy az állam gondoskodik kevéske fizetésem egy részének visszatartásáról, hogy új matracot vegyen fiának, mivel a két előzőt felgyújtotta a börtönben, ahol büntetését tölti aljas cselekedetéért!

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

- Béla bácsi, sajnos van egy rossz hírem. - Jaj nekem, mi az? - A bal oldala hamarosan teljesen le fog bénulni. Erre Béla bácsi felülről benyúl a gatyájába, láthatóan megmarkolja a cerkáját, és áthúzza jobb oldalra: - Akkor mentsük, ami menthető!

Tételezzük fel, hogy ... A kormányzat mindenkinek ad 500.000 Ft-ot. - Ha ezt a pénzt elköltjük a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül. - Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz. - Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül. - Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé, Olaszországé, Egyiptomé lesz. - Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül. - Ha elektronikus kütyükre költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol, és nem segíti az magyar gazdaságot. Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon, ha nőkre, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan hazai termékek. Én ehhez tartom magam! Csak hát nehéz az asszonnyal megértetni, hogy mindezt merő hazafiságból teszem!

Egy öreg elmegy a kupiba, sok pénzt kifizet, mire a madam a legcsinosabb és legvérmesebb lányt adja mellé. Felmennek a szobába, levetkőzik az öreg, a nő meg kihajítja az ablakon az öreg összes ruháját. - Megörültél kislány, mit veszek reggel magamra? Nyugi papa, egész éjjel szexelni fogunk, reggelre lötyögnének magán azok a ruhák. Levetkőzik a lány is, mire az öreg fogja a ruháit és kidobja az ablakon. - Na, most bosszút állt?! - Ugyan, dehogy! Csak aranyom mire felállítod , addigra teljesen más lesz a divat.

Egyetemi záróvizsga extra kérdése Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon a Maynooth egyetemen.(Kildare grófság, Irország). Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta. Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)? A legtöbben a Boyle-törvényt vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik. Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le: Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell. Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut. A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik. Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogatának a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekednie, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van: 1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban. 2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy. Melyik a helyes megoldás? Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint "hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled", valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott. Ebből következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Sőt, ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor: 'Óh, Istenem!' U.i.: Csak ez a diák kapott kitűnőt...

Három ügynök, egy amerikai, egy német és egy magyar, egyszerre látogat meg egy múzeumot. Közben észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak. Az amerikai megméri centivel a kerítést, felír néhány adatot, hosszan számolgat, majd kiböki: - Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom. A német, szintén méricskél, számolgat, aztán: - Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem. A magyar odanéz zsebre tett kézzel, és méregetés nélkül foghegyről odaveti: - 270.000 forint. A múzeumigazgató teljesen elhűlve: - Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek! - Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk a németet. - Oké, magáé a munka.