Egy anya meg a lánya jelentkezik a cirkuszigazgatónál. Az igazgató előbb a lány produkcióját tekinti meg, mely abból áll, hogy a csinos nő meztelenül hanyatt fekve pingponglabdákkal zsonglőrködik, majd a slusszpoén, hogy a labdák mindegyike eltűnik a lány lába között. A direktor lelkesedik: - Nagyszerű produkció, megveszem az új műsorhoz. És mit tud a kedves mama? - Ugyanezt, csak görögdinnyékkel...
A nevétől eltérően nem fekete, hanem egy hajszálvékony, átlátszó jégréteg az aszfalton.
Ké-ké kérek egy fé-fé fél ko-konyakot! - Szó sem lehet róla, részegeket nem szolgálunk ki! - De-de nem nekem lesz, hanem a ha-ha havernak! - Igen, és ő hol van?! - Ki-ki kint fekszik az a-a ajtó előtt...
Itt van az ősz, itt van újra, Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre (lefekszem a padra), Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.