Bemegy egy cowboy a bárba, és meglát egy csinos lányt, aki a pultnál üldögél. Be akar vágódni nála, de nem tudja, hogyan kezdje. Gondol egyet, előveszi a pisztolyát, halomra lövi az ott szórakozókat, csak a lányt hagyja életben. Akkor összeszedi minden bátorságát, odamegy hozzá, és megszólítja: - Mit csinál egy ilyen csinos lány egyedül a bárban?

A férj 90 éves, a feleség 30. A nászéjszaka után a fiatalasszony remegő lábakkal jön le a lépcsőn! A portás riadtan kérdezi: - Valami baleset érte? - Nem, csak amikor az öreg azt mondta, 65 éve spórol, én hülye azt hittem, a pénzre gondol.

Helyszín : Eger

- Végre megszűntek a pénzügyi gondjaim. - Barátom, ez óriási! Hogy csináltad? - Teljesen tönkrementem.

Sziasztok! Ezt csütörtökön kattintottuk Bécs egyik parkolójában, gondoltam elküldöm nektek 🙂

Sziasztok ! Ezt a képet pár napja lőtten Hódmezővásárhelyen a Tesco előtt! Rögtön arra gondoltam, hogy ezt megosztom veletek, hátha ti is jót derültök rajta! Fő a biztonság!Csak az a baj, hogy az egész lánc egyben van, úgyhogy elég 1 helyen elvágni és már oda is a bringa.

Az emberi jogokat csak a jogkövető emberekre kellene alkalmaznunk! Értékek megfordulása - egy anya levele egy másik anyának. Kedves asszonyom! Láttam élénk tiltakozását a tévékamerák előtt, fiának az A börtönből, a B börtönbe való átszállítása ellen! Hallottam, panaszkodott a távolság miatt, amely ezentúl a fiától elválasztja, és azokról a nehézségekről, amelyek a látogatásával járó utazásból adódnak!Láttam azt a teljes médiatámogatást is, amit újságírók és tudósítók biztosítottak, az Önnel hasonló cipőkben járó édesanyáknak, akiket emberi jogvédőszervezetek stb. védenek! Én magam is édesanya vagyok, így megértem tiltakozását és elégedetlenkedését!Csatlakozni szeretnék harcához, mert, mint látni fogja, engem is nagy távolság választ el a fiamtól.Dolgozok, de keveset keresek, nekem is nehézségeim vannak látogatásának finanszírozásával.Nagy áldozatok árán is, csak vasárnaponként tudom meglátogatni, mivel a hét minden napján, szombaton is dolgozok, s van egyéb családi kötelezettségem is a többi gyermekemmel. Amennyiben még nem jött volna rá, annak a fiúnak vagyok az édesanyja, akit az Ön fia gyilkolt meg a benzinkútnál, ahol éjszaka dolgozott, hogy fedezze tanulmányainak költségeit és támogassa családját. Jövő vasárnap fogom meglátogatni.Miközben Ön átöleli fiát és megcsókolja, én néhány virágot teszek szerény sírjára a városi temetőben. Majd elfelejtem biztos lehet benne, hogy az állam gondoskodik kevéske fizetésem egy részének visszatartásáról, hogy új matracot vegyen fiának, mivel a két előzőt felgyújtotta a börtönben, ahol büntetését tölti aljas cselekedetéért!

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt kérdezem, Miért nézel bután? És ha majd felnövök, Nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, Az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak Éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig Megkapod a béred. A hónap végén akkor Miért nincsen pénzed? Ha rám nézel, látom, Fátyolos a szemed. Hogyha én nem lennék, Könnyebb volna neked? Hogyha öreg leszek, Nekem is lesz szagom? És az unokákat Én is elronthatom? A szomszéd néniből Mikorra lesz banya? Hogy lesz egy országból Mocskos zsiványtanya? Sok mindent nem tudok, De egyet, elhiheted, Megmutattad nekem, Milyen a szeretet. Ne búsulj, apa, Nem számít a pénzed, Mert jó, hogy velem vagy, Én így szeretlek téged. Muhi János - Mesélj apu

Feleség: - Kire gondolsz? Férj: - Nem ismered.