A probléma abból adódott, hogy az egyik autónak elfolyt a hűtővize... 14 verda sérült meg! Ezen a pályán amúgy nem olcsó mulatság körözgetni. Természetesen van egy kötelező alapdíj, de ezen felül nem keveset kell még "kicsengetni", ha balesetet okozol. Pl.: Daruskocsi alapdíj: 150 euró (46 ezer forint) Baleset miatti pályazár: 1350 euró (kb. 417 ezer forint) / óra Autómentő: 600 euró (kb. 185 ezer forint).

de egyik sem hűt 🙁

Jó lesz bármivel, ami van a hűtőben

hozzátartozik a nyárhoz!

hogy már csak 1 sör van a hűtőben

Emberünk egy robbanószerrel megtöltött hűtőbe durrantott bele...

Akkor kel fel, amikor csak kedve van, annyit alszik, amennyit szeretne. Egyszer pezseg és él, máskor depresszióba esve elvonul a világ elől. 100 dologba belevág, de semmit sem fejez be... Nem lehet rá számítani, és sokszor a környezetének olyan érzése támad vele kapcsolatban, hogy csak kihasználja az ismerőseit. Amikor jelen van az életünkben, akkor nagyon mélyen és rendkívül aktívan van jelen, máskor viszont hónapokra eltűnik, gyakran anélkül, hogy ezt előzetesen jelezné. Határozottan állítja, hogy ő nem fog beállni "a darálóba", nem adja el magát egy multinak vagy egy fix munkahelynek. Az elvei általában a feltétlen szabadságáról szólnak, és elvárja, hogy ezt mindenki elfogadja, és ne akarja korlátozni őt. Amennyire elbűvölő, egy idő után legalább annyira idegesítő az életmódja, mivel az életművész önző ember. Az életművésznek nincs saját otthona, mégis lakóhelye az egész világ. Nem vesz magának lakást, hanem mindig máshol csövezik. Utazgat a világban, elvan bárhol, viszont nem ragaszkodik egyik helyszínhez sem. Gyakran a barátainál húzódik meg, vagy kedvenc kocsmája tulajdonosával megbeszéli, hogy a csehó irodájában tölti az éjszakákat. Nincsenek nagy igényei, elalszik egy kanapén, egy sátorban, bárhol, ahova befogadják pár napra. Az életművész egyik legfőbb ismérve az, hogy nem tud bánni a pénzzel. Ha szerencséje van, és pénzhez jut, akkor egyből elveri, és olyan luxust enged meg magának, ami anyagilag jobban eleresztett vállalkozó számára sem természetes. Befizet egy utazást egy távoli országba, vagy felteszi kártyára a teljes összeget. Ha nincs pénze, akkor sem ijed meg, ez esetben elél ócska ételeken, vagy nem rest meghívatni magát egy-egy italra a haverokkal, illetve lazán bekéredzkedik egy cimbora lakásába, ahol felzabálja a hűtő teljes tartalmát.

A hűtőmágnes gyűjtők éves találkozója

a tavalyi tevefos a mélyhűtőből

Veet szőrtelenítő krém férfiaknak - vásárlói vélemény Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket. Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt! Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom. Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, mintha ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtőfiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült bejutnia a fingómba, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt. Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utána járjon a zajok forrásának, akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés… Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit. Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…