Egy programozó 10 év után megunja a monoton munkát, és elköltözik az isten háta mögé. Teljesen egyedül él, kéthetente egyszer jön a posta, ételért is csak hetente egyszer jár be a távoli városba. Három hónap múlva az egyik este kopognak, belép egy nagydarab szakállas ember, és azt mondja: - Helló, én vagyok a szomszéd, itt lakom 10 km-re, a hegy másik oldalán. Pénteken bulit rendezek, gyere el. - Rendben, köszönöm – feleli a programozó – úgyis ideje megismerkednem a helyiekkel. - Akkor viszlát péntek este – mondja a szomszéd. – De azt még el kell mondanom, hogy ezeken a bulikon elég nagy ivászat szokott lenni. - Ó, az nem baj, bírom én a piát. - Szinte biztos, hogy verekedés is lesz ám. - Oooh, én általában elég jól kijövök mindenkivel. - És még valami – mondja a szomszéd. – És szex is szokott lenni, kemény és durva. - Azt se bánom – válaszol a programozó. – Már három hónapja élek itt egyedül. Jut eszembe, hogyan öltözzek? - Az mindegy, csak mi ketten leszünk.

Nem egy mai videó, de hátha van aki még nem látta.

Rájöttem, az egyetlen módszer, hogy soványabbnak tűnjön az ember, az, hogy kövérekkel veszi körül magát.

Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek. Azon egyszerű oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni - időnként.

„Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben”

Égig érő szélben, ne kaszálj havat!

Isten megteremtette az embert, mert a majomban csalódott. Aztán inkább felhagyott a kísérletezéssel.

A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.

Kovbojok - Télapó 2.0