Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos roma legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel. Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe. Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte: - Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet. Mire én: - Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit . . .

Amikor Joe a barátja farmján nyaralt, nagyon megtetszett neki a fejõgép. Nézte a barátját, ahogy ráhúzza a gumicsövet a tehén tõgyére, és bekapcsolja a gépet. A masina kattogott és zúgott, aztán néhány másodperc múlva finoman szívni kezdte a tejet egy nagy tartályba. Aznap este Joe kiosont a tehénistállóba. Mire odaért, már kõkeményen felállt neki. Gyorsan bedugta a csõ végére, és bekapcsolta a fejõgépet, hogy megtudja milyen érzés. Két óra múlva a barátja felébredt a fejõgép zajára. Kirohant az istállóba, ott találta a Joe-t a földön fetrengve, nyöszörögve, kifordult szemmel. - Az ég szerelmére - rimánkodott Joe. - Kapcsold ki, kapcsold ki ezt a rohadt fejõgépet! - Mi a jó fenét csinálsz itt? - érdeklõdött döbbenten a barátja. - Bedugtam a farkamat a gépedbe, mert kíváncsi voltam, milyen érzés. Most mentem el hatvanadszor, és nem tudom kikapcsolni! Barátja a vállát vonogatta: - Én sem tudom kikapcsolni. - Hogyhogy nem? - kérdezte Joe, és hatvanegyedszerre is elélvezett. - Automata - felelte a barátja. - De ne izgulj, csak húsz literre van beállítva!

Idős néni kopogtat a tanári ajtaján: - A Pistike nagymamája vagyok és szeretném elkérni az unokámat az utolsó óráról. - Az lehetetlen! Pistike ma nem is jött iskolába. - Akkor hol van? - Azt hiszem, az Ön temetésén.