A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában. - Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kiskatona. - Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágja le! - válaszolja az ezredes. Mire a vézna kiskatona: - Feje már nem volt szegénynek.

A székely embernek dolga akad, el kell utaznia. A feleségét a komájára bízza figyelje, nehogy megcsalja. Két nap múlva látja a koma, hogy Etelka (a felesége) egy katonatiszttel bemegy egy szállodába. Rögtön elrohan a postára, hogy táviratozzon. - Kérem, én sürgönyözni szeretnék! - Mi lenne a szöveg? - Írja gyorsan: "Komám, gyere haza, mert dugják a feleségedet!" - De uram, ilyet nem lehet írni! Fogalmazza meg másképpen. - Na, jól van. Akkor írja gyorsan ezt: "Etel a hotelbe, csücsül a fotelbe, katona hitelbe, hatol be Etelbe. Textiláru lefelé, hentesáru befelé, a szőrszálak összevissza, baj van komám, gyere vissza!"

Állítólag a katona harcolt, amíg csak tudott!

Új parancsnok érkezik a laktanyába. Összehívja az ezredet és így szól: - Katonák! Valamit tudniuk kell rólam. Az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy félelem! Mire egy hang hátulról: - A majrénál tetszett nézni?

Hősünk Irakban szenvedett súlyos égési sérüléseket...

Szívatni akarja az őrmester az egyik katonáját. - Kovács honvéd, kússzon oda a bokorhoz, és nézze meg, hogy ott vagyok-e, utána jöjjön vissza és jelentsen! Kovács elkúszik, megnézi majd visszakúszik. - Na? - kérdezi az őrmester. Mire Kovács: - Őrmester úrnak jelentem, ott van, csak le van takarva egy papírral!