Egy hegymászó megcsúszik a sziklán...Erősen kapaszkodik, de a lábának nem talál támaszt. Kétségbeesetten felnéz az égre, és fohászkodik: - Istenem, van ott valaki? - Igen. - Mondd mit tegyek? - Imádkozz, bízz Istenben, és engedd el a sziklát! A hegymászó gondolkodik egy kicsit, majd újra megszólal: - Nincs ott valaki más?

A cápamama tanítja a kis cápát úszni és vadászni. Megközelítenek egy strandot, nézik a fürdőzőket, majd a mama így szól: - Először megközelíted, és két kört teszel meg körülötte. Aztán kicsit közelebb mégy, egy picit beleharapsz, majd egy kicsit eltávolodsz. Újra megközelíted, a farkaddal megcsapod, hogy repüljön egyet. Na, ezután odamész és megeszed. - De minek annyi időt vesztegetni, mikor rögtön meg is ehetem? - kérdi a kis cápa. - Lehet úgy is, de akkor a szart is megeszed!

Tudom kicsim, menjetek lassan...

Kicsit másképp

Diósgyőrben lőttem a képet. Egy sétálótéren kicsit indokolatlannak érzem...

Csak egy kicsit, csak amennyi a kanálra ragad...

Nem tudom kicsim, mert leesett a konzervről a címke...