Torreádor : A torreádor egy tágabb értelemben vett bikaviadalos, aki a bikával szembeni küzdelemben részt vesz. Ez a kifejezés magába foglalja a harc különböző fázisaiban szereplő összes résztvevőt, beleértve a matadort, a picadorokat, a banderillero-kat és a banderillákat is. Matador : A matador a harc végén a bika megöléséért felelős, a legfőbb harcos. Ő az, aki a leglátványosabb mozdulatokkal, a vörös muleta (takaró) és estoque (kard) segítségével fárasztja ki, majd végső döfésével elpusztítja a bikát. A "matador" szó spanyolul "gyilkost" jelent, ami a bikaviadal végső szakaszában a bika levágásának cselekedetére utal.
Amúgy komoly esély van rá, hogy a videó a mesterséges intelligencia alkotása.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban egy 1946-os plakáton olvasható: „Igyon sört! Kérjen sörpénzt!”. Az ötlet Aich Huberttől, a Dreher Sörgyár akkori igazgatójától származik, aki a II. világháború utáni gyenge keresletet valószínűleg azzal igyekezett növelni, hogy a nagyobb vállalatokkal megállapodott: azok sörpénzt vehettek az alkalmazottak részére, akik ezt sörre vásárolhatták le. A plakát a dolgozókhoz szól: kérjenek juttatásként sörpénzt munkáltatóiktól! De sörpénz a szocializmus idején is létezett: a kis kör alakú érmék (bárca vagy tikett néven is említik) a különböző magyar sörgyárak nevével vagy rövidítésével ellátva az adott gyárban dolgozók részére készültek. A munkások ilyen sörpénzt kaptak a fizetésük mellé, amit napi munkájuk végeztével válthattak be literes, csatos üvegben kimért sörre. Az üvegek csak ebben a formában voltak használatosak, azokat vissza is kellett vinni. A visszavételkor kapott lyukas, valamint a munkáért kapott sima érmével együttesen lehetett kiváltani az újabb üveg sört. A dolgozók a „házi” sört a pénzérme miatt tikettes sörnek, az üvegforma miatt csatos sörnek is hívták.