Adolf Hitler rengeteg dologról híres. Ő a fasizmus arca, miatta rettegett Európa és a világ az 1930-as évek közepétől egészen 1945-ig és ő volt a valaha élt egyik leggazdagabb diktátor is. Csak erről nem beszélnek sokan. Hitler ugyanis az utolsó óráit leszámítva közel se a bunkerekben, hanem hihetetlen gazdagságban élte a mindennapjait. Aranyrudak és festmények között, hegyekre néző villában, testőrök és szolgák gyűrűjében. Pedig alig 20 évvel korábban még egy vasa se volt. Bécs utcáin kóborolt, hajléktalanszállókban húzta meg magát, és képeslapokat árult, hogy egyáltalán legyen mit ennie! De hogy lett Adolf Hitler egy bukdácsoló művészjelöltből a világ egyik leggazdagabb diktátora? És mi lett ezzel a hatalmas vagyonnal, miután öngyilkos lett?
A középkori Kínában már az 1300-as években is ugrottak komédiások fákról, tornyokról bambuszrudakra erősített kupolával. Modern bázisugrásról 1966 óta beszélünk, akkor kezdett az első ugrónak tartott Carl Boenish fix pontokról ugrani az Egyesült Államokban. Az első kamerával rögzített ugrást 1978-ban mutatta be a Yosemite Nemzeti Park 915 méter magas, El Capitán nevezetű faláról. A B.A.S.E. jump elnevezés - amit a magyar báziusgrásként vett át - szintén Boenish nevéhez fűződik. A rövidítés egy-egy fix objektumot jelöl: B (building) A (antennas) S (span) E (earth). A bázisugrás és a klasszikus ejtőernyőzés közötti alapvető különbség a rögzített pozícióból történő ugrás és a speciális kialakítású, a sima ejtőernyőhöz képest más hajtogatási és nyílási tulajdonságokkal rendelkező ernyő. A rögzített helyről történő ugrásnál az ugrási tényezők megváltoznak, az ugró sokkal rövidebb időt tölt a levegőben, az élmény pedig erősebb. Az ugrás nehézsége a helyszíntől és a földet érési területtől függ. Mivel a zuhanásra és a landolásra is kevesebb az idő, ezért lényegesen nehezebb és veszélyesebb, mint egy ejtőernyős ugrás.
Egy pasi ül a bárban, meglát egy izgatóan gyönyörű nőt. Megkérdezi a csapost, nem tudja-e véletlenül ki az a hölgy a bár túloldalán, mire a csapos közli, hogy ő a város legjobb ribije. A pasit földöntúli boldogság tölti el, hogy ez a gyönyörű nő az övé lehet! Odamegy hozzá, megkérdezi a tarifát. − Száz dollár, ha csak kézzel csinálom. A pasi sokallja, de a nő kivezeti a klub elé és rámutat egy piros Ferrarira. − Ezt csak a „kézimunkámmal kerestem”. Pasi belemegy, szobára mennek. A dolog után állítja, hogy még soha ilyen fantasztikus kézimunkában nem volt része. Eltelik egy hét, a pasi megkérdezi mennyi lenne a tarifa, ha szájjal kérné. − 500 dollár. Látva a pasi megingását, a kaszinóra mutat. − Ezt csak a számmal kerestem. Pasi beadja a derekát, és nem bánja meg. A korábbinál sokkalta fantasztikusabb élményben volt része. Egy hét sem telik el a pasi újból felkeresi őt, mennyi lenne a punci ára… Erre kivezeti a kaszinó teraszára, alattuk a város hever. − Ugye nem azt akarod mondani, hogy tiéd a város? – mondja a pasi. A nő nagyot sóhajt: − Nem, de ha lenne puncim, az enyém lenne.
Szervusztok! A Hungária körúton sikerült lefényképezni egy “dobozost”, ahogy a lámpánál bevágott az igencsak hosszúra sikerült sor elejére. Nagyon felröhögtem, miután elolvastam a szlogenjüket! A sofőr teljes szívéből azonosult a cég-policy-vel. Ja, és köszönöm, hogy minden nap 10 percre megnevettettek! Üdv, "Cs"