A Magyarországon keresztül Európába emigráló áradat sokszorosát vezeti jelenleg egy karizmatikus muszlim vezető, a szudáni Isa El-Mahdi, a Szaharán keresztül. A tömeg folyamatosan növekszik, egyesek szerint már több, mint 100.000 fős. A beszámolók szerint rettenetesen elszántak.
A menet mottója egyenesen egy, az Európai civilizációnak címzett üzenet: „mi szegények vagyunk, mert ti gazdagok vagytok”.
És ezzel a zavarba ejtő önmeghatározásnak még korán sincs vége, El-Mahdi például felemlegeti egy helyen, hogy azt hallotta az Európaiak rengeteg macskát tartanak, és hogy egy macska eltartása több mint 200 dollárba kerül évente.
Ahogy mondja, ők Afrikából szívesen beköltöznének a macskák helyére és lennének az Európaiak háziállatai.
Ugyanúgy tudnának tejet inni és heverészni a kemence előtt, ráadásul sokkal kevesebb pénzből is megélnének.
abolcseszmegmondja.blog.hu20150727elkepeszto_menekultaradat_indult_utnak_afrikabol_europa_fele
A macskád már elhordta az összes ruháját, csillivilli nyakörvét és egyéb kiegészítőjét? Most itt az újabb őrület, amely megoldás arra, hogy ne mutogassák a macskák illetlenül hátsó felüket. Itt a Twinkle Tush, amely arra hivatott, hogy Szauron csillogó szemeként ragyogjon kifele a macskák hátsó fertályából.
Az este összeröffentem a barátnőimmel egy kis "megbeszélésre". Megígértem a férjemnek, hogy pontban éjfélre otthon leszek. De a buli túl jól sikerült. Koktél, tánc, még több koktél és az idő elszaladt. Végül hajnali háromra haza is értem, mondanom sem kell...hullarészegen. Épp becsuktam magam mögött az ajtót, amikor a kurva kakukkos óra rákezdte: KAKUKK,...KAKUKK,...KAKUKK. Mivel tudtam hogy a férjem fel fog ébredni a zajra, gyorsan én is rázendítettem... és kakukkoltam... még kilencszer. Megúsztam egy veszekedést, gondoltam és büszkeséggel eltöltve - eme zseniális ötletért - szép nyugodtan lefeküdtem a férjem mellé. Az utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy mennyire okos és fürge eszű vagyok,... még a kritikus pillanatokban is feltalálom magam. Másnap mikor a férjem reggeli közben megkérdezte hány órakor érkeztem haza, lazán válaszoltam hogy pontosan éjféli 12-kor, ahogy megígértem. Nem szólt semmit sőt, még kételkedni sem látszott. Na, ezt megúsztam....CSODÁS!...gondoltam...mikor megszólalt: - Apropó,...ki kéne cserélnünk a kakukkos órát! - Igen,...és miért szerelmem? - kérdeztem remegve. Mire ő: - Hááát... az éjjel felébredtem amikor hármat kakukkolt és a fene tudja hogy miért vagy hogyan, de utána azt kiabálta hogy "BASSZA MEG!"...aztán még négyet kakukkolt és...miután végighányta a folyosót, másik hármat kakukkolt miközben majd megszakadt a röhögéstől. Utána még egy kakukk, majd botladozás közben rálepett a macskára és összetörte a telefonasztalt a nappaliban. Az utolsó kakukkot már mellettem az ágyban adta ki magából, aztán egy fingás kíséretében egyszerűen elaludt. Ennyi.
Hernyócska ül az ágon, és látja, hogy van előtte egy szép, nagy zöld levél. Arra gondol: - nem eszem még meg, megvárom, amíg tovább süti a nap, jobban megérik, és finomabb lesz… Arra repül a veréb, meglátja a hernyót. Gondolja a veréb: - megvárom, amíg a hernyó megeszi a levelet, mert akkor szép dundi lesz és laktatóbb. Jön egy macska. Arra gondol: - megeszem ezt a verebet, de előbb megvárom, hogy megegye a hernyót, mert akkor nagyobb lesz… Egyszer csak elindul a hernyó, megeszi a levelet, odarepül a veréb, bekapja a hernyót. A macska is ugrik, ám a veréb gyorsabbnak bizonyul, így a macska a fa alatt lévő pocsolyában végzi. Mi a tanulság? Minél hosszabb az előjáték, annál nedvesebb a cicus.


