Előadó : Polgár Peti

Kedves Napiszar! Ezt a képet én készítettem photoshop-al. Röviden a kép történetéről: 2010 nyarán Komlón nagy eső volt, és a belvárosba hömpölygött a víz. A képen látható csónakkal egy autót takartam ki, gondoltam így vicces lesz a kép!

Szolnokon készült a kép a Baross úton...

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végig dolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel készülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, minta hangya. A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZS (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak. A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban. Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és elindult egy újabb hangyát keresni. Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vél felfedezni, az csak a véletlen műve!

Egy eltévedt vándor elvetődik egy távoli tanyára. A háziak megvendégelik, majd felajánlják neki, hogy töltse ott az éjszakát. A vándor, mivel nagyon fáradt, köszönettel elfogadja a meghívást. A házaspárnak nincsen vendégszobája, ezért a hitvesi ágyban térnek nyugovóra mindhárman.A vendégnek tetszik a háziasszony, ezért az ágyban elkezdi simogatni. Az asszonynak is szimpatikus a fiatal utazó, ezért halkan odasúgja neki: - Tépj le egy szőrszálat a férjem fenekéről, és ha nem ébred fel rá, akkor benne vagyok egy kis szexben! A vendég letép egy szőrszálat, a férj nem ébred fel, így megtörténik a dolog. Kicsit később újra fellángol a szenvedély, megint egy szőrszáltépés, megint szex.Amikor aztán harmadszor is kitépi a férj hátsófeléből a szőrszálat, az méltatlankodva megszólal: - Már megbocsásson! Azt még elnézem, hogy a saját ágyamban döngeti a feleségem, de legalább ne a seggemet használja eredményjelző táblának!

Egy éve csak lejtőn hajtottam. A fékeket kiiktattam. Gáz van, de csak ha tüntetnek. A kormánnyal van egy kis gond, teljesen irányíthatatlan. Állandóan a szakadék felé fordul, de én ragaszkodom hozzá. Önfényező funkcióval rendelkezik. A sebességváltón 5 fokozat van hátra, egy előre. Felkapcsolni lehet, leváltani nem. Az ülések a saját ízlésemnek megfelelően vannak kialakítva 2/3-1/3 arányban dönthetőek. A GPS-t elnémítottam, nekem ne mondja meg senki, merre menjek. Egyéb extrák: voltak, de már mindent eladtam. Üzemanyag fogyasztás: nem számít, enyém az egész MOL. Irányár: IMF-hitelre, devizakárosultaknak fél áron! Jelige: Ámokfutó. Ui.: Elfelejtettem, hogy a csomagtartóban van tízmillió utas, de velük nem kell foglalkozni!

Eladósodni látszik? Haragszik a rendszerre, államra, kormányra, unióra, bankokra, bankókra? Akkor Önnel nem tehetünk meg akármit*! *Innentől bármit megtehetünk. Mire vár? Vegyen fel De biza hitelt! Nem lesz boldog tőle? – De biza! Nem tünteti el a stressz okozta ráncokat, infarktusokat? - De biza! Nem érné meg esetleg Önnek? – De biza! Nem ez a legjobb üzlet jelenleg? – De biza! Ne késlekedjen! Mert: „Ha a hitele De biza, várja Önt nyáron Ibiza!” Konstrukcióink: - Na most erre már eleve rájön egy nem várt kamat, utána pedig egy dupla csavarral változtatott THM. Ez azét jó Önnek, mert nem kell izgatottan figyelnie a kamatokat meg a THM-et, hiszen azt kedvünkre változtatgatjuk amúgy is, különben unatkoznánk bent a bankfiókban, ugye megérti. - Nem várt pénzleadást is vidáman bekalkulálhat, ez is kedvező lesz Önnek, egy kissé. Kialakul közöttünk egy oldott kommunikáció, melyet sárga csekkek formájában bonyolítunk le Önnel. Ezen aránylag sok nullát tartalmazó összegek lesznek. Ne aggódjon sokat, mihamarabb fizesse be ezeket az összegeket, így annál kevesebb ideig törődik vele. (Megéri így tennie.) - Elfogadunk ingatlant, értékesebb tárgyakat is. Na ne mondja, hogy olyan nagy öröm egy hétvégi telekre füvet nyírni kijárogatni. Egyszer ott fog becsípődni a dereka, és akkor lesz ám nem várt kiadás. Mi levesszük válláról (derekáról) ezt a terhet. Őszintén, mennyit izgul Ön, hogy el ne lopják az autóját, aranyozott étkészletét, értékes porcelánvázáit? Hm? THM? Na ugye. Adja le nálunk, ígérjük, még holmi átvételi elismervényeket sem kell megőriznie, mert nem adunk. Nem adunk az ilyesmire. Legyen szabad*! *Korlátozott mozgásterű rabszolga. - Nincs munkája már egy ideje? Nézze: a bankfiókunk épülete mögött elég rossz állapotban van a kert. Meg kéne metszeni a fákat, megigazítani a bokrokat, a tavalyi levelek sincsenek összegereblyézve. Jöjjön, fizesse be a jelképes* munkavégzési tagdíjat, és lásson neki! Hm? THM! *horribilis Még mindig nem érti, milyen jó lesz ez a De biza hitel? De biza? Akkor Ön már a mi emberünk. Itt írja alá önkéntes zombi rabszolgává válását. Ruházatát a hármas ablaknál adhatja le. Ön tényleg azt hitte, nem vehetjük el még az alsónadrágját is ilyen-olyan indokokkal? DE BIZA! Forrás : Hartay.blog.beol.hu

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.