Mondjuk elég érdekes kinézete van a fejének

Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?

Ha hiányzom ezt mindig nézheted, Szét is tépheted...

Anya nézd, kéz nélkül... Anya nézd, fog nélkül 🙁

A trafikban egy fiatal srác cigarettát vásárol. Nézi a paklit, amelyen ott a szöveg: A dohányzás halált okoz. Kér egy másik fajtát, azon is ott a szöveg: A dohányzás impotenciát okoz. Emberünk megszólal: - Adja csak vissza azt a másikat, a halálost!

18.000 dolcsit költött el arra, hogy úgy nézzen ki, mint egy Barbie baba.

Szarási tilalom van az erdőben. A nyuszikának azonban már nagyon kell. Nincs mit tenni, fogja magát, és egy bokor alá pakol egy rendes kupaccal. Arra jön a medve. A nyuszika gondolkodik, hogy most mit csináljon, majd hirtelen fogja a kalapját, és ráhelyezi a nagy rakás szarra. - Hé, nyuszika! Mi van a kalap alatt? - Nos - mondja a nyuszika - egy nagyon értékes lepke van a kalap alatt. Erre a medve szemében felcsillan az érdeklődés: - Mutasd, hadd nézzem meg! - Azt nem lehet. Ha felemelem akkor elrepül! - mondja a nyuszika. - Na, hadd nézzem meg! - mondja a medve mérgesen. - Oké - mondja a nyuszika, majd hirtelen felemeli a kalapot és a távolba mutat: - Nézd ott repül! Majd lenéz a rakás szarra és így szól: - Odanézz, mekkorát szart!

Itt van az ősz, itt van újra, Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre (lefekszem a padra), Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.