USA - a leggazdagabb 1 százaléka rendelkezik az ország vagyonának 40 százalékával. Az alsó 80% mindössze hét százalékkal. Egy másik adat: a legfelső 1 százaléknál van az értékpapírok fele. Az alsó 50 százaléknál 0,5 százaléka.

Egy gyerek bemegy a tisztítóba, és leteszi a pultra az inget. - A papám ingét elcseszték, és azt üzeni, ha nem adnak helyette egy másikat, idejön és összetöri a berendezést. - Mutasd csak, hányas inget visel a papád? - Harmincötöset. - No, akkor mondd meg neki, hogy várjuk.

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Elfogyott a WC papír 😮

A kisgyerek meglát egy oroszlánbőrt a nagypapa falán. Megkérdezi: - Nagypapa hogy ejtetted el azt az oroszlánt? - Az úgy volt, hogy ott lapult a bokorban, én mögé osontam, rávetettem magam és agyonszurkáltam egy késsel. - És hol a feje? - Az már akkor is hiányzott...

Sziasztok! Ezt tegnap "lőttem" Debrecenben. A "rendszám" hullámpapírra lett felírva és szegecsekkel rögzítették...

iPhone hangszóró WC papír gurigából

- Milyen férfi hormon van a béna, tehetetlen, papucs pasikban? - Teszetoszateron.

...ne alkalmazd a gyakorlatban 🙂

"Mi után vágyakozik a külföldön élő magyar? Sírva könyörögnek anyukájuknak tarhonyát, kolbászt és paprikát tartalmazó szeretetcsomagokért, légi postával szállíttatják a Túró Rudit, megszállottan nyomoznak bármi után, ami hasonlít a tejfölhöz. Külföldön élni jó, csak az a fene nagy honvágy ne lenne állandóan..." A teljes cikk a piros linken :

www.origo.hutafelspicckozelet20121109-mi-utan-sir-a-kulfoldon-elo-magyar.html?fb_action_ids=10200107279503441&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Az öreg néni elmegy a templomba, és magával viszi a papagáját. Ülnek a misén, amikor egyszer csak a papagáj megszólal: - Hú, a picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elszégyelli magát, hazamegy és órákig beszél a papagájnak, próbálja elérni, hogy a templomban mellőzze a csúnya beszédet. A következő héten megint elviszi a templomba a madarat, de az megint csúnyán beszél. Ekkor elviszi egy állatorvoshoz, aki azt tanácsolja neki, hogy ha a madár csúnyán beszél, akkor fogja meg a lábánál, és forgassa párszor a feje körül. Így a madár megtanulja, hogy nem szabad csúnyán beszélnie. Következő héten megint bemennek a templomba. A pap éppen a mise közepén tart, amikor a papagáj megszólal: - A picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elkapja a lábainál, és párszor megforgatja a feje körül. Amikor befejezi, a papagáj megrázza magát és megszólal: - És még a szél is kurvára fúj!