Az asztalon talál egy borotvapengét, egy csomag gézt és egy üveg skót whiskyt. Vegye ki az egyik veséjét majd cserélje ki a másikkal. Ne varrja össze, amíg a munkáját ki nem értékelik. 20 perce van...

Mi a közös a borotva pengében és a szomszéd most született fiában? Mind a kettő józsilett...

Avagy, nem minden TESCO vásárló bunkó! Már az érkezéskor találkozhatsz parasztokkal a parkolóban. 1.Bunkó: Úgy áll melléd, hogy csak a csomagtartóból tudsz beszállni a kocsidba. 2.Nagyon bunkó: Kopasz, nagy, fekete autó, egyedül van. Családi parkolóba áll, mert azt képzeli, hogy a „család” felirat a maffiára vonatkozik. 3.Ultra bunkó: Rokkant parkolóba áll, keresztben kettőt foglal, és még poénból el is játssza, hogy sántít. Nem is tudja, hogy neki az agyrokkantsága miatt amúgy is szabad ott állnia. Válassz egy bevásárló kocsit, ne felejtsd el átnézni alaposan, hogy meg van-e minden oldala, forog –e az összes kereke, nem áll-e ki belőle semmilyen szeg vagy zsilettpenge-szerű vasdarab, ami levágja rólad a ruhád. Ha sikerül egyet kiválasztani, tegyél vele egy próbakört, hogy még a parkolóban kiderüljön, hogy tud –e egyenesen menni, mert a legtöbb folyamatosan balra kanyarodik és úgy kell végigtolnod a TESCO-n, mintha egy rotációs kapa lenne, ami elkapta a tarackot. Nézd meg, hogy ki használta a kosarat előtted: 1.Bunkó: Szórólapot, zacskót, csoki papírt találsz benne. 2.Nagyon bunkó: Papír zsebkendőt, pelenkát, tejfölös lángost hagy benne, a lángossal a kosár fogóját is kikente. 3.Ultra bunkó: a gyerekét hagyja benne. Ez neked plusz egy fél óra, mert rendes vagy és leadod a hangosbemondónál. Vigyázz, nehogy kialakuljon a gyerek és közted egy úgynevezett érzelmi kötődés, mert szar lesz ott hagyni a kasszánál! Jobb lesz, ha még az elején egy másik kosarat választasz és hagyod a 100 forintosod a francba. Az áruházon belül nincsenek szabályok, farkastörvények uralkodnak, avagy az erősebb kutya… A TESCO-ban olyan vagy, mint egy harci kocsis gladiátor. Ne feledd, egyedül vagy mindenki-mindenki ellen harcol! Harcmodor: 1.Bunkó: Egy 10 méteres szakaszon akár hatszor is rátolja a sarkadra a kosarat, ráadásul magas szintű anatómiai ismeretekkel rendelkezik, így hatból legalább ötször a sarokcsontodon lévő idegvégződéseket találja el. 2.Nagyon bunkó: Ezek az emberek igazából gazdatestet keresik, akire rátapadhatnak. Belemászik az aurádba és mindenhova követ, egy centinél messzebbre nem is megy tőled. Kezdetnek a füledbe liheg, majd az arcodba és érzed rajta, hogy fogkrémet és szappant jött venni a TESCO-ba. 3.Ultra bunkó: Neki sajnos segítői is vannak, a gyerekei. A kis nyomorultak agyát valószínűleg kiégeti a bejárati lopásérzékelő, mert amint belépnek, onnantól ordítanak a kijáratig. Ha ezt kibírod szó nélkül, akkor a bevásárló kocsid elé vetik magukat, ha maguktól nem ugranak, akkor a szüleik alád lökik őket. Ha elütöd őket, akkor kézitusa jön, ha hirtelen kikerülöd, akkor kockáztatod, hogy felborítasz egy akciós raklapot, amin fél millió értékben borok vannak. Vannak még különleges embercsoportok a TESCO-ban. Vannak a „termék-rejtegetők”, általában a darált-hús vásárlást szokták meggondolni, belőlük is több fokozat van. 1.Bunkó: A tejhűtőbe rejti a húsos pultban kirendelt darált húst, hogyha valaki rátalál, akkor még vissza lehessen vinni és eladni, ilyen vagyok én is. /O.GY./ 2.Nagyon bunkó: a 6 darabos ásványvíz zsugorfóliája alá gyűri, ha te veszed meg, akkor „surprise” jelleggel egy hét múlva találod meg, mert már nem bírod a bűzt, ha a biztonsági őr találja meg, akkor visznek hátra a raktárba megdádázni. 3.Ultra bunkó: Az áruházi kenyérszeletelőbe rejti, hogy amikor beleraksz egy kenyeret, már úgy jön ki, mintha meg lennének kenve a szeletek tatár beefsteak-el. George Russian ( Folytatjuk )

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Tisztelet ombudsman úr/hölgy! Alulírott Kaller Benő, MÁV Start alkalmazott, jegyvizsgáló, múlt hét pénteken riadalmat, és félelmet keltettem cigány polgártársaimban, amit azóta mélységesen megbántam, és most töredelmes vallomást szeretnék tenni, mert rájöttem, mennyire náci, és kirekesztő voltam! Egyenruhát viseltem, feketére bokszolt cipőt, fehér inget, nyakkendőt, és mellényt! Igen, mellényt! Így már eleve félelmet keltettem paramilitáris ruhámmal cigány polgártársaimban, akik az első kocsi osztályon utaztak békésen rettegve, amikor én kinyitottam a fülke ajtót, és hangos ,,Jó estét kívánok! Menetjegyeket kérem kezelésre!" köszöntésemmel a nyilas terrort idéztem fel bennük, amitől úgy megijedtek, hogy egyszerre kezdtek el beszélni, mind a hatan. Közölték velem, hogy én milyen rendes ember vagyok, és ez látszik is rajtam, és az Isten áldja meg a családom. Bevallom, elfutotta a szemem a könny, úgy elérzékenyültem! Rég nem láttam ennyi aranyos embert egy helyen! Utána kirekesztő módon elkértem még egyszer a menetjegyüket! Nagyon szégyellem, mert ez igazi rasszista cselekedet volt tőlem! Ekkor közölték velem, hogy csak ide utaznak, 200 kilométerre, és amúgy is, nincs nekem máshol dolgom? Éppen nem volt, és tovább vegzáltam őket, igazi náci módjára személyi igazolványt kértem tőlük, hogy felírjam az adataikat, hogy utólag ki tudják fizetni a menetjegyük árát. Ma már tudom, hogy ezzel a cselekedetemmel mélységesen megbántottam érzékeny lelkivilágukat, és becsületükbe gázoltam, igazi fasiszta módjára. Amikor megemlítettem, hogy rendőrt hívok, ha nem adnak személyi igazolványt, akkor tudtam meg, hogy ők már voltak börtönben, és nem félnek ám, mert embert is öltek már. Erre elszégyelltem magam nagyon! Mennyit szenvedhettek ezek a szegény emberek a csúnya, kirekesztő társadalom miatt! Mégis görcsösen, kullancs módjára ragaszkodtam a Személyszállítási Üzletszabályzathoz, és közöltem velük, hogy kizárom őket az utazásból! Ó, nem is értem, hogy lehettem ilyen kirekesztő! Ők sem értették, és el is mondták a véleményüket! Megérdemeltem! Megismertem pár új szót, és átkot, melyeket hevesen gesztikulálva, jó hangosan zúdítottak rám. -,,Gitár nőjön a hasadba, és a rák pengesse! Vigasztaljon a koporsó, te! Hogy az ördög vinne el! Te! Te náci! A lovam dögöljön meg, ha láttam még ilyen csúnya embert! Egyen meg a fekete pusztulás! Szüljön a feleséged itt a peronon!" Satöbbi, satöbbi... Kaptam egy jó nagy adag köpetet is abba kirekesztő pofámba. Mondtak még pár szép kívánságot, majd leszálltak, felverve az állomás csendjét, így mindenki megtudhatta, milyen kirekesztő, náci, és rasszista is vagyok én. Mikor a vonat továbbment, érzékenyen integettünk egymásnak, és még sok jókívánságot kiabáltak utánam, középső ujjukat kecsesen kinyújtva felém. Ekkor nagyon megérintett valami! Mintha Kolompár Orbán hangját hallottam volna, amint azt suttogja elfúló hangon:- Mit tettél? Így akadályozod meg a roma integrációt! Majd Mohácsi Viktória tűnt fel lelki szemeim előtt, könnyes szemmel rám mutatva, és azt mondta:- Gettókat akarsz? Szegregációt? Félelmet keltesz! Te szélsőséges masírozó! Tudom én, hogy ott van a fekete csuklyád a kalauztáskádban! Azért raktad le csak őket, mert cigányok! Ó! Így soha nem lesz társadalmi béke! Hát így történt, kedves ombudsman úr/hölgy! Annyit tudok felhozni a mentségemre, hogy mint köztudomású, a magyarok 60%-a náci, de lehet, hogy keveset mondtam, így volt kitől tanulnom! Tisztelettel: Kaller Benő