Néha nem egyszerű
Fiatalabb koromban az volt az elvem, hogy ebéd előtt nem iszom töményet. Most már az, hogy reggeli előtt nem teszem... Churchill
Hétfő reggel a postás éppen szokásos körútját rója, amikor látja, hogy Molnár jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében. - Csak nem házibuli volt nálatok a hétvégén? - kérdezi a postás. - De, még szombat este volt a buli, de csak most kezdek magamhoz térni. Vagy 12 pár volt nálunk, és egy kicsit bevadultunk. Elég sok pia fogyott, aztán "Ki vagyok én?"-t játszottunk. - mondja Molnár. - Azt meg hogy kell? - Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A lányok pedig kitalálják, ki kicsoda. - Hű, de kár, hogy nem voltam itt! - kiált fel a postás. - Talán jobb is, mert legalább ötször hangzott el a neved!
Két jó barát parázs vitákat folytat, mivel egyikük katolikus lévén a túlvilágban, a másik buddhistaként a lélekvándorlásban hisz. Végül megegyeznek, hogy amelyikük előbb hal meg, tüstént tudatja, melyiküknek volt igaza. A katolikus hal meg előbb, s egyik éjszaka meg is jelenik barátja álmában. - No mesélj, mi van, mi történt? - kérdezi a buddhista. - Hát kérlek, reggel felkelünk, kimegyünk egy csodálatos, napsütötte rétre. Szeretkezünk, reggelizünk, szeretkezünk, tízóraizunk, szeretkezünk, ebédelünk, szeretkezünk, uzsonnázunk, szeretkezünk, vacsorázunk, szeretkezünk, aztán alszunk, és másnap ugyanígy folytatjuk. - Ő, hát akkor mégis neked lett igazad, van túlvilág, s te a paradicsomba kerültél! - Egy frászt! Neked lett igazad: a Gödöllői Állami Gazdaságban vagyok baknyúl.