Hozzávalók 10 személyre:
- 10 kg virsli (f@szom tudja hány pár)
- 10 kg kenyér (parasztkenyér)
- 100 üveg sör (éjfélig)
Elkészítés: Este 8 körül keressük meg, hogy hol a pitsába van a „virsli felelős”. Ébresszük fel, majd miután nem mozdul, hívjuk hozzá egy rohadt mentőt, kérdezzük meg a diszpécsert, hogy a mentő nem állna–e meg idefelé jövet virsliért.
Ha nem, akkor nevezzünk ki valakit „virsli felelősnek”, lehetőleg olyat, aki még nem jött meg a buliba és autóval érkezik. Hívjuk fel és küldjük el a Teszkóba virsliért és kenyérért.
Ne lepődjünk meg, ha másik bulit választ az ideiglenes felelős. Várjuk meg az éjfélt, majd hívjunk fel egy taxi társaságot és rendeljünk virslit, meg sört.
Ha nem hoz, akkor küldjünk el valakit taxival egy nonstop-ba.
Sajnos ilyenkor már nincs virsli a boltokban, de van sör. Hajnali két óra körül nyissuk ki a titokzatos fehér szatyrot, amit az erkélyen találunk. Megvan a virsli, tegyük be a mikróba és amikor a durranások közti szünet már több mint 10 másodperc, akkor állítsuk le, de 5 percnél tovább akkor sem szabad mikrózni, ha nem durran, mert a szatyor könnyen ráolvadhat a virslire.
Szilvia kéztörlőn tálaljuk, a kenyeret középen kettévágjuk, és mindenki annyit markol a beléből, amennyire szüksége van.
Miután mindannyian jóllaktunk, a megmaradt 9 és fél kilóval dobálhatjuk a járókelőket, ilyenkor már mustárt is tehetünk rá.
A szerző a piros linken :
www.oroszgyuri.hu
Egy fiatal lány száll fel a buszra, és láthatóan egyik férfi sem adja át neki a helyét. Erre bosszúsan felsóhajt: - Úgy látom manapság már nem létezik lovagiasság, senki nem akarja átadni a helyét egy terhes kismamának! Erre felpattan egy srác és azonnal hellyel kínálja a lányt. Azonban meglátja, hogy milyen lapos a lány hasa: - Bocsásson meg kisasszony, de mennyi ideje terhes? - Úgy nagyjából 25 perce, de annyira elfáradtam...
Megdöbbentek a milánói emberek, amikor a város központjában egy tengeralattjáró jelent meg áttörve az aszfaltot! Később kiderült, hogy mindez csupán egy biztosítótársaság reklámkampánya. A kampány szlogenje : "Bármi megtörténhet"
Gunnar Heinsohn professzor, a Brémai Egyetem tanára 1998-ban jelentette meg a Népirtás lexikona című művét.
Ebből a következők derülnek ki. A legvérengzőbb rendszer a világon a szovjet volt.
1917-1987 között 61 911 000 embert pusztítottak el.
A második a Kínai köztársaság, 1949-1987 között 35 236 000 volt az áldozatok száma.
Harmadik Hitler Németországa, 21 millió halottal.
A népirtók rangsorában első Sztálin, majd Mao Cetung következik, Hitler a harmadik, negyedik Lenin.
Ő „csak” kb. 4 milliót öletett meg szemben Sztálin 42 milliójával.
bunyevacz-zsuzsa.blog.hu20130303a_kommunizmus_aldozatainak_emleknapjara_804
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
Beküldött videó : "Sas Sándor kerekesszékes paraolimpikon énekel... Láttam, hogy felvállaltok pozitív dolgokat is, és ennek a kezdeményezésnek is jót tenne a nézettség. Előre is köszönöm."