Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és női szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nők viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a női szexuális vágy a nagy Igen kimondása után. Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta: - Nem tudok most, nincsen kedvem… Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit. - Miii??? – mondtam – ez most mit jelentsen? És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón: - Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet. Furcsa arckifejezésemre csak azt mondta: - Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled? Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam. A következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt. Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudtaeldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót. Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt,hogy a csőd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz, amikor kérte a tenisz csuklópántot,mert még soha életében nem fogott teniszütőt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam: - Persze, drágám. Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt: - Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam: - Nem tudok most, nincsen kedvem. Az arca eltorzult és teljesen elsápadt: - Miii??? Akkor elmondtam: - Csak azt akartam, hogy az öledben tartsd egy kicsit ezeket a ruhákat… Te egyszerűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat,amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek. És amikor rám nézett, úgy, mintha ölni akarna, hozzátettem: - Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért, amiket veszek neked? Szóval, ma este sem lesz szex. . .

1. A feleségem el akar válni, mert szerinte buta vagyok és ráadásul még nagyon hangosan horkolok is. Tegnap egész éjszaka fent maradtam, hogy lássam, igaza van-e? 2. Ma frizbiztem a kutyámmal. Mit ne mondjak, elég furcsa hangon vonyított repülés közben... 3. Azt mondják, a mosoly nem kerül semmibe annak, aki adja, de mégis értékes annak, aki kapja. Én meg azt mondom, hogy ha beintek, az is ingyen van, viszont sokkal személyesebb és őszintébb is.

HÉTFŐ: Reggeli: Alma. Ebéd: Tejfölös paprikáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal. Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása. KEDD: Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi. Ebéd: Hatalmas tál töltöttkáposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, az edények elmosogatása. Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt káposztatorzsával megszórva. SZERDA: Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott főtt tojás sárgájának a fele, de abból amennyi belefér. Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túróslepény lefényképezése. Vacsora: A képek előhívása, savanyú uborka, hashajtó. CSÜTÖRTÖK: Reggeli: 1 db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek. Ebéd: Húsleves és rakottkrumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli ABC-ből. Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes savanyúság. Vacsora: Ecetes hagyma citrommal. PÉNTEK: Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle izléses, már-már esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposztalével, kekszreszelék. Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve, nagy pohár Igmándi. Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépaszeletekkel. Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeiben kiküszöbölése.

Fickó stoppol, megáll egy apáca. Elindulnak, a fickó csak bámulja az apácát kiguvadt szemekkel. Az apáca végül megkérdi: - Uram, mi a csudát bámul annyira? - Hát, tudja, régi vágyam, hogy megcsókoljak egy apácát. - Elvileg nincs akadálya - mondja az apáca - de nőtlennek kell lenned és katolikusnak. - Az vagyok, az vagyok - mondja a fickó. Kiszállnak, a fickó megcsókolja az apácát. Mikor mennek vissza az autóhoz, a fickó elkezd sírni. - Most meg miért sírsz - kérdi az apáca. - Vétkeztem - mondja a fickó - nős vagyok és zsidó... - Annyi baj legyen - így az apáca - én meg Józsi vagyok és jelmezbálba megyek...

Pénz. Életelmünkké vált. Szinte elengedhetetlen, ahhoz , hogy ma boldogulni tudjunk. Mégis számtalanszor felmerült a már klasszikusnak számító kérdés : A pénz boldogít, illetve ennek tagadó párja, a pénz nem boldogít. Megoszlanak a vélemények... A szegényebb réteg-gondolok itt az igazán szegényekre, azokra , akik nyomorognak- gondolhatják úgy, hogy, akkor boldog az ember, ha nem kell törnie a fejét azon, hogy éppen miből vesz ennivalót a gyereknek, vagy miből fizeti a csekkeket. Ez egy megközelítés a boldogsághoz...De kérdezem én, ez valóban boldogság? Az alapvető kényelem, és a boldoság között van e akármiylen összefüggés? Lehet, nézőpont kérdése. Sissi királynénk mondta a következőt: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Azt hiszem ez a sor magáért beszél. Sissi e mondat alapján azon emberek közé tartozott, akik szerint a pénz nem minden, és nem is boldogít. Arany kalitkának nevezte az életét. Mégis vannak olyanok, akik összemossák a boldogságot a pénzzel. Van egy másik szó, ami hasonlít a boldogságra és ez a BOLDOGULÁS. Természetesen jelen esetben nem az igekötős megboldogultra kell gondolni. Hasonló a két szó, de vajon egyet jelent e boldognak lenni, illetve boldogulni...Szerintem nem! Talán ok-okozati összefüggést lehet találni, a sikeres boldogulás következménye lenne a boldogság? Hiszen ha kifizettem a csekket-boldogultam a dologgal-, örülni fogok. De vajon boldog leszek e ettől, vagy pedig továbbra is fájni fog a fejem. . .vagy egy újabb érzés kerít hatalmába, a pénzsóvárság, és a pénzhajhászat, amit messze menőkig elítélek. Idéznék egy dalból, amit az 1940-es években játszottak: " Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. a másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal. . ." Azt hiszem ebben a pár sorban benne van az alapvető örök igazság. A pénz nem boldogít, viszont nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Pénz nélkül is lehet boldognak lenni, sőt! Csak egy kicsit ki kell nyitunk a szemünket, és örülni a mának, annak, ha süt a nap, lehet örülni annak ha esik az eső... Keresse mindenki a maga, egyszerű, tiszta és őszinte boldogságát. . .

Egy pasi minden este kukkolja a szomszéd lányt az ablakon át, ahogy az vetkőzik a szobájában. Egyik nap aztán csörög a telefon, és a szomszéd lány az: - Helló! Én vagyok a szomszéd lány, akivel szemben lakik. Nem találom a bugyimat, nem látta véletlenül, hogy hova tettem?

Tisztelet ombudsman úr/hölgy! Alulírott Kaller Benő, MÁV Start alkalmazott, jegyvizsgáló, múlt hét pénteken riadalmat, és félelmet keltettem cigány polgártársaimban, amit azóta mélységesen megbántam, és most töredelmes vallomást szeretnék tenni, mert rájöttem, mennyire náci, és kirekesztő voltam! Egyenruhát viseltem, feketére bokszolt cipőt, fehér inget, nyakkendőt, és mellényt! Igen, mellényt! Így már eleve félelmet keltettem paramilitáris ruhámmal cigány polgártársaimban, akik az első kocsi osztályon utaztak békésen rettegve, amikor én kinyitottam a fülke ajtót, és hangos ,,Jó estét kívánok! Menetjegyeket kérem kezelésre!" köszöntésemmel a nyilas terrort idéztem fel bennük, amitől úgy megijedtek, hogy egyszerre kezdtek el beszélni, mind a hatan. Közölték velem, hogy én milyen rendes ember vagyok, és ez látszik is rajtam, és az Isten áldja meg a családom. Bevallom, elfutotta a szemem a könny, úgy elérzékenyültem! Rég nem láttam ennyi aranyos embert egy helyen! Utána kirekesztő módon elkértem még egyszer a menetjegyüket! Nagyon szégyellem, mert ez igazi rasszista cselekedet volt tőlem! Ekkor közölték velem, hogy csak ide utaznak, 200 kilométerre, és amúgy is, nincs nekem máshol dolgom? Éppen nem volt, és tovább vegzáltam őket, igazi náci módjára személyi igazolványt kértem tőlük, hogy felírjam az adataikat, hogy utólag ki tudják fizetni a menetjegyük árát. Ma már tudom, hogy ezzel a cselekedetemmel mélységesen megbántottam érzékeny lelkivilágukat, és becsületükbe gázoltam, igazi fasiszta módjára. Amikor megemlítettem, hogy rendőrt hívok, ha nem adnak személyi igazolványt, akkor tudtam meg, hogy ők már voltak börtönben, és nem félnek ám, mert embert is öltek már. Erre elszégyelltem magam nagyon! Mennyit szenvedhettek ezek a szegény emberek a csúnya, kirekesztő társadalom miatt! Mégis görcsösen, kullancs módjára ragaszkodtam a Személyszállítási Üzletszabályzathoz, és közöltem velük, hogy kizárom őket az utazásból! Ó, nem is értem, hogy lehettem ilyen kirekesztő! Ők sem értették, és el is mondták a véleményüket! Megérdemeltem! Megismertem pár új szót, és átkot, melyeket hevesen gesztikulálva, jó hangosan zúdítottak rám. -,,Gitár nőjön a hasadba, és a rák pengesse! Vigasztaljon a koporsó, te! Hogy az ördög vinne el! Te! Te náci! A lovam dögöljön meg, ha láttam még ilyen csúnya embert! Egyen meg a fekete pusztulás! Szüljön a feleséged itt a peronon!" Satöbbi, satöbbi... Kaptam egy jó nagy adag köpetet is abba kirekesztő pofámba. Mondtak még pár szép kívánságot, majd leszálltak, felverve az állomás csendjét, így mindenki megtudhatta, milyen kirekesztő, náci, és rasszista is vagyok én. Mikor a vonat továbbment, érzékenyen integettünk egymásnak, és még sok jókívánságot kiabáltak utánam, középső ujjukat kecsesen kinyújtva felém. Ekkor nagyon megérintett valami! Mintha Kolompár Orbán hangját hallottam volna, amint azt suttogja elfúló hangon:- Mit tettél? Így akadályozod meg a roma integrációt! Majd Mohácsi Viktória tűnt fel lelki szemeim előtt, könnyes szemmel rám mutatva, és azt mondta:- Gettókat akarsz? Szegregációt? Félelmet keltesz! Te szélsőséges masírozó! Tudom én, hogy ott van a fekete csuklyád a kalauztáskádban! Azért raktad le csak őket, mert cigányok! Ó! Így soha nem lesz társadalmi béke! Hát így történt, kedves ombudsman úr/hölgy! Annyit tudok felhozni a mentségemre, hogy mint köztudomású, a magyarok 60%-a náci, de lehet, hogy keveset mondtam, így volt kitől tanulnom! Tisztelettel: Kaller Benő

1. Indulás előtt legközelebb győződjön meg róla, hogy bent ülök-e a kocsiban. 2. A frontális ütközés nincs benne az anyagban. 3. Kérem, tolatásnál ne térdeljen fel az ülésre. 4. A bekanyarodási szándékát legközelebb ne a hátsó ablaktörlővel jelezze! 5. Az előzésnek nem az a lényege, hogy kikerüli az Ön előtt haladó autót,aztán a szembejövők őszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak. 6. Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor ne 12.000-es fordulatszámon működjön, mint az elmúlt húsz percben. De ezt jó lenne a gyakorlatban is bemutatni. 7. A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs.

-Kedves férjem! Azért írom Neked ezt a levelet, hogy elmondjam, végleg elhagylak. Hét éven keresztül jó feleséged voltam, és semmit nem kaptam érte. Az utóbbi két hét pedig maga volt a pokol. A főnököd felhívott, hogy felmondtál, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Múlt héten, amikor hazajöttél, észre sem vetted, hogy megcsináltattam a frizurámat és a körmeimet, a kedvenc ételedet főztem, és este egy vadonatúj hálóing volt rajtam. Hazajöttél, két perc alatt megvacsoráztál, aztán miután megnézted a meccset, egyenesen felmentél aludni. Nem mondtad, hogy szeretsz-e még, nem érintettél meg, semmit nem tettél. Vagy hazudsz nekem, vagy nem szeretsz már, bármi is a helyzet, én elmegyek. Ui.: Ha megpróbálnál megkeresni, inkább ne tedd. A BÁTYÁD és én Nyugat- Virginiába költöztünk, együtt. További remek életet! Az ex-feleséged. -Kedves ex-feleségem! Semmi nem tette jobbá a napomat, mint az, hogy megkaptam a leveledet. Valóban hét éve házasodtunk össze, jóllehet Te nagyon távol állsz a jó feleség fogalmától. Sokat nézek sportot, hogy ezzel próbáljam meg elfojtani az állandó zsörtölődésedet. Nagy baj, de ez van. Észrevettem, hogy levágattad múlt héten a hajad, de az első dolog, ami az eszembe jutott, az volt, hogy "Úgy nézel ki, mint egy férfi!". Az anyám úgy nevelt, hogy inkább ne mondjak semmit, ha nem tudok valami szépet mondani. Amikor megfőzted a kedvenc ételemet valószínűleg összekevertél a BÁTYÁMMAL, mivel én már hét éve nem eszem disznóhúst. Elmentem lefeküdni, mikor megláttam rajtad az új hálóingedet, hiszen még rajta volt az ára. Imádkoztam, hogy csak véletlen egybeesés legyen, hogy a bátyám reggel 50 dollárt kért tőlem kölcsön, a hálóinged pedig 49,99-be került. Mindezek után még mindig szerettelek, és úgy éreztem, meg tudjuk oldani. Tehát amikor észrevettem, hogy nyertem a lottón 10 millió dollárt, felmondtam a munkahelyemen, és vettem magunknak két jegyet Jamaikába. De mikor hazaértem, Te már nem voltál ott. Tudom, mindennek oka van. Remélem, olyan életet élsz, amilyet mindig is akartál. Az ügyvédem azt mondta, hogy az alapján a levél alapján, amit írtál nekem, egy fillért sem fogsz tőlem kapni. Tehát csak óvatosan. Ui.: Nem emlékszem, hogy mondtam volna valaha, de Carl, a bátyám Carlaként született. Remélem nem baj! Pokolian gazdag és szabad férjed.

A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót. - Anyu, megnősülök! - Drága fiam, ez csodás hír! Annyira örülök! - Csak tudod, a menyasszonyom néger. - Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták. - Meg aztán van négy gyereke... - Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket. - Az is gond, hogy nincs hol laknunk... - Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba. - És hogy fogunk ott mindannyian elférni? - Ti a gyerekekkel a szobában. Apád meg berendezkedik majd a spájzban. - És te, anyu? - Emiatt ne aggódj fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam...