Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!
Egy tolvaj benzint akart lopni egy lakókocsiból, de a kocsi gazdája meghallotta a motoszkálást és kihívta a yardot. A kiérkező rendőrök egy sokkos állapotban lévő embert találtak a földön egy hatalmas tócsa fekália közepén. Az idióta bűnöző csak arra lett figyelmes, hogy amikor megszívta a csövet, a szokásosnál sokkal nagyobb adag folyadék indult meg a szájába. A lakókocsi tulajdonosa eltekintett a feljelentéstől. Saját bevallása szerint azért, mert ilyen jót még az életben nem nevetett. Szerencsétlen fickó a wc-tartályt csapolta meg.
"Tudjátok rendesen egy rakat szerencsétlen társadalmilag és szellemileg visszamaradott drukkol egy másik rakat szerencsétlennek, akik össze vannak zárva és mindent megkapnak és cserébe kiteregetik az életüket és a végén a leghülyébb kap egy rakat zsetont meg minden szart. Amit úgyis elver és 1 év múlva lecsúszott szar lesz és ezt nevezik "Való Világnak " . Szerintem meg A VALÓ VILÁG az amikor megdolgozol a pénzért, és nem az életedet teregeted ki, és teszed magad nevetségessé."
"Saját egykori tanárukat kellett felboncolniuk egy svéd orvosegyetem medikusainak életük első bonctani gyakorlati órájukon. "Nagyon szerencsétlennek" nevezte az esetet Brigitta Sundelin főorvos. Elmondta, általában a boncolás előtt tájékoztatják a diákokat arról, kinek a holttestét vizsgálják meg, s jelen esetben is így tettek Ám a diákok szerint ők csak akkor szembesültek azzal, kit is kell valójában vizsgálniuk, amikor a holttest egyik lábujjára erősített szalagon meglátták tanáruk nevét."