Anasztázia grófnő és Tasziló gróf úr egy ménestelepet látogatnak meg. A kísérők lelkesen magyaráznak. Anasztázia grófnő éppen a fedezőménnél áll. A kísérője meséli, hogy ez egy ritka értékes állat, napjában többször is teljesíti kötelességét. Anasztázia grófnő megszólal: — Kérem, hogy ha a gróf urat is idekíséri, ezt majd mondja meg neki. Úgy is lesz. Mire a gróf úr kérdezi a kísérőt: — Na és mindig ugyanaz a kanca? — Természetesen nem, mindig más — válaszolja a kísérő. — Na fiam, akkor a grófnőnek meg ezt mondja meg.
- Uram egy jó és egy rossz hírem van az ön számára. - mondja a doki a betegnek. - Rendben! El fogom viselni. Először mondja a rosszat. - Sajnos holnap délután mindkét lábát le fogjuk amputálni. - Úristen! És mi a jó hír? - A szomszéd szobából egy fickó hajlandó lenne megvenni a papucsait!
A bolti eladónő felmászik a kettős létrára, hogy levegye a polcról az árut. A vásárló férfi tátott szájjal néz a köpenye alá, mely alatt, a nagy melegre való tekintettel egyáltalán nincs bugyi. - Meglátta a pincsikémet? - kérdezi az eladónő. - Hölgyem, amit én láttam, az egy bernáthegyi.