John Howard ( Ausztrália miniszterelnöke 1995-2007 ) "A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértődjék. Kultúránk évszázadok alatt fejlődött ki, amely olyan nők és férfiak harcára, bátorságára és győzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták. Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, .... tanuljátok meg a nyelvünket! A legtöbb ausztrál istenhívő. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsőjobb, nem politikai kényszer, nem - puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyőződésű férfiak és nők alapították, és ez egyértelműen dokumentált. És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk. Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja. El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdőjelezni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben. Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetőséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek. De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további előnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT! Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad." Mentől többünk olvassa és gondolja végig az ausztrál miniszterelnök érvelését, annál jobb esélyünk lesz, hogy a mi nemzetünk tagjai is újra megérezzük, hogy van gerincünk, hogy ugyanezt az igazságot kimondjuk és támogassuk.
A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót. - Anyu, megnősülök! - Drága fiam, ez csodás hír! Annyira örülök! - Csak tudod, a menyasszonyom néger. - Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták. - Meg aztán van négy gyereke... - Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket. - Az is gond, hogy nincs hol laknunk... - Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba. - És hogy fogunk ott mindannyian elférni? - Ti a gyerekekkel a szobában. Apád meg berendezkedik majd a spájzban. - És te, anyu? - Emiatt ne aggódj fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam...
A munkahelyemen én vagyok az Isten. Mindenki tudja, hogy létezem, de még senki se látott...
A homokkutya vagy csupasz turkáló néven is ismert földi kutya nem véletlenül érdemelte ki a világ egyik legcsúnyább állata címet. Egy bunda talán előnyös lenne számára, ám neki csak néhány szőrszál jutott, az pedig tovább ront a helyzeten. Ahogy bundája, úgy füle sincs - csupán két kis nyílás segíti a hallásban -, szemének pedig nem sok hasznát veszi: szinte teljesen vak. Két pár metszőfoga azonban egyet jelent az életével: ezek segítik a rágásban, az alagútfúrásban és a védekezésben is.
Egy faluban nagy port kavar a hír,hogy miszerint földönkívülieket láttak a környéken,nagy az ijedség. A polgármester gyűlést tart a kultúrotthonban,s mondja hogy akár milyen lénnyel találkozik valaki,maradjon higgadt,és beszéljenek tagoltan. Pista bá késő estig kaszál,kéne haza menni,gondolja! Ahogy megy összeszedni a holmiját,hát lássa,hogy az árokban kuporog valami zöldes lény. Hozzá szól: -Pista vagyok,kaszás,és kaszálok! -Én Jóska vagyok, erdész és szarok!
1.Isten megteremtette a világot és pihent. 2.Isten megteremtette a férfit és pihent. 3.Isten megteremtette a nőt, és azóta sem a férfinak sem az Istennek nincs nyugalma.
A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte. Vagyis egyik szeméből a nyílt gonoszság, a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.
Élj lazán, ne dolgozz túl sokat, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy a templomban mindenki énekel, csak te fekszel a hátadon.