A Boeing cég néhány alkalmazottja meglovasított egy önfelfújós mentőcsónakot, amivel a 747-eseket látják el. Hétvégén felmentek a hegyek közé, hogy egy tavon pisztrángozzanak. Már javában áztatták a műlegyeket, amikor zaj verte fel a csendes vidéket. A Parti Őrség egy helikoptere körözött a tó felett (vagy 150 mérföldre a tengerparttól)… a Boeing mentőcsónakjában ugyanis a felfúvás pillanatában beindul egy helyzetjelző rádióadó, a mentést megkönnyítendő… A vidám fiúk már nem a Boeingnél dolgoznak.

Házasság előtt: John – Ahh… végre. Már alig várom Jane – Azt akarod, hogy elmenjek? John – Ne! Ne is gondolj ilyenre! Jane – Szeretsz? John – Persze. Eddig is, ezután is! Jane – Megcsaltál valaha? John – Soha. Miért kérded egyáltalán? Jane – Megcsókolsz? John – Minden alkalommal, amikor megtehetem! Jane – Verni fogsz? John - Nem, megőrültél? Jane – Megbízhatok benned? John – Igen Jane – Drágám! Házasság után: Olvasd alulról felfelé !

Civil: Munkaruhában találkozol vele először. Az emitt-amott piszkos kezeslábas roppant jól áll rajta, és ahogy verejtékező homlokát törli kezével, attól szinte folyásnak indulsz. Mély orgánummal, már-már erotikus hangon ejti ki az "elfagytak a csövek" mondatot, és te legszívesebben ágyba dugnád, hogy melegítsed azt a fránya, hideg csövet. Randit kérsz tőle, és várod a pillanatot, amikor speciális fúróval rendelkező pasid helyre billenti rozsdás kipufogódat. Végül ajtót nyitsz, és lélegzeted is eláll a fogadó civil látványtól: sportcipő fehér zoknival, fekete színű vízmértékes szövetgatya asszimetrikus felhajtással, szalagavatói öltönykabát díszgombokkal. Ha nem a szerelésről kérdezed, akkor kínos csend fogad a vacsora alatt. Ötvenszer magyarázza ugyanazt a fortélyát, mert végig hiszi: hülye tyúk vagy és nem érted. A hazafelé vezető úton imádkozol, hogy ne csőtörés fogadjon a lakásban...

Kedves "napiszar"! Egy kedves barátom írta ezt a verset egy jobb pillanatában... Szerintem elég jó lett és úgy vélem, hogy szellemiségében is illik az oldalhoz! 🙂 A szerző is nagy napiszar rajongó, úgyhogy biztosan örülne, ha viszontlátná az oldalon, de ő sose venné a bátorságot, hogy beküldje alkotását... Ha az ember megfelelően részeg, Akkor már nem a méret a lényeg… Még az sem, kell, hogy a dolog jó legyen, Csupán kellően boldoggá tegyen! Lehet ott mélytorok, s nyali-fali A fő, hogy ne tudd, ki a „pasid”! Másnap lehet, hogy nagyon megbánod, De akkor már mindegy – ezt belátod! Megfogadod, hogy soha többet! – ez tuti! De mire feleszmélsz jön megint a „buli”… Ám vigyázni kell, mert megfertőzhetnek minket!! És akkor jön a szifilisz, az AIDS meg a tripper…! Őszintén, kinek kell e sok büdös nyavalya? Egyszerűen húzz inkább gumit a farkadra! Remélem, hogy a leckét megtanultátok, És gyerekek, ti már csak okosan hágtok! Szerző : T. S. R.

Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!