Az OTP bank lakossági üzletágának ügyfélszolgálatán elhangzott aranyköpés : - Jónapot, jó a reklámjuk! Érdekelnének a hitelek! - Köszönjük, milyen hitel érdekelné? - Hát tudom, hogy úgysem lesz belőle semmi, mert nincs jövedelmem. Szóval én valami járadékfélére gondoltam, havi százezer forint körüli összegre. - Ilyen jellegű hitelünk nincs sajnos... És jövedelemmel is mindenképpen kell rendelkeznie a hitelfelvételhez... - Hát, akkor marad a maffia...

A nap kérdése : Az ENSZ felmérései alapján az egy főre jutó jövedelem és a polgárok közérzete szerint - Svájccal holtversenyben - Norvégia a legélhetőbb ország a Földön. Felmerül a kérdés, hogy nekünk itt K-Európában, sokkal szegényebb körülmények között, melyik évezred végére sikerülne "felemelni" közel 1 milliót belőlük, ha a világ legtehetősebbjeinek számító norvégok azzal a kevéssel sem bírnak zöld ágra vergődni? ( Választ tudod! 🙁 ) A Franciák hozzáállásáról a piros linken van info : U.i.: Úgy látszik mégsem velünk van a gond, nem csak itthon nem sikerül beilleszkedni a rejtett erőforrásnak...

harcunk.infoindex.phphirek690-a-francia-beluegyer-kitoloncolna-a-ciganyokat-mert-keptelenek-beilleszkedni

"A magyar nem azért csal állandóan, mert ilyen a természete, hanem, mert RÁKÉNYSZERÍTIK! Példa : Ausztriában a nettó átlagbér 1700 euró (510 ezer Ft), ellenben a bécsi éves BKV bérlet 365 euró (109.500 Ft) Nálunk a nettó átlagbér 110 ezer Ft, szemben az éves BKV bérletünk drágább, mint a bécsi: 382 euró (114.600 Ft)! Megoldás! Ezt kéne tenni! Az embereknél kell hagyni a pénzt! Annál, aki megkereste! Ausztriában 10.000 euró éves jövedelemig nem kell adót fizetni! Nálunk a nyomorék minimálbért is adóztatják!" Az eredeti cikk a piros linken :

iksz.beszolunk.hupicsaba-fizetunk-ennyi-adot-ha-nincs-latszata-friss-adatokkal#

Dolgozok - kapok fizetést Ezután befizetem a személyi jövedelem adót és a járulékaim. Elmegyek az automatához és kiveszem a fizetésem - fizetem a tranzakciós adót. Bemegyek a boltba, veszek ezt azt - ezek után megfizetem a forgalmi adót. Mondjuk autóval megyek, mert sokat kell vásárolni, tankolni kell - literenként megfizetek 120 Ft jövedéki adót. Az autóhoz kapcsolódva fizetek még: baleseti adó, kötelező, teljesítmény adó. Elmegyek a postára feladni a csekket - újabb adó terheli azt is. Stb, stb, stb...

Az önvédelem magasiskolája - 2 lépésben

Don Quijote animátoroknak a behajtás szigorúan tilos!

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.