Grúziában ezt is megoldják!
Férj és feleség vasárnap délután áthívja a szomszéd házaspárt. Nők a teraszon beszélgetnek, a férfiak pedig a kertben: - Feleség: - No és milyen volt az este tegnap? - Katasztrófa! A férjem hazajött a munkából, 4 perc alatt megette a vacsorát, 3 percet szexeltünk, pár perc múlva aludt is! És nálad? - Fantasztikus! A férjem hazajött és elvitt vacsorázni. Utána hazasétáltunk, gyertyafény és 1 óra előjáték után 1 órát szeretkeztünk! mesés volt! - Férjek: Na, hogy sikerült a tegnap este? - Fantasztikusan! Mire hazaértem a feleségem terített asztallal várt! Ettem, keféltem, aztán bevertem hamar a szunyát! És neked? - Katasztrófa... Hazaértem, de nem volt áram, mert elfelejtettem befizetni a számlát, így kénytelen voltam elvinni az asszonyt egy drága étterembe. Hazafelére nem maradt pénzem taxira, ezért 1 órát sétáltunk hazáig. Otthon ugye nem volt áram, ezért gyertyát gyújtottunk. Olyan ideges voltam, hogy 1 órába telt mire végre felállt és utána újabb 1 órába mire sikerült elmennem...
Nemrég a barátnőmmel elsétáltunk egy olasz étterem mellett. Beleszippantott a levegőbe és így szólt: - Hmmm! Érzed ezt a finom illatot? Gondoltam, hadd lássa, milyen úriember vagyok, ezért másnap is arra vittem sétálni.
Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?
Ilyen is van... Csak, hogy mindenki megtalálja és nehogy rossz helyre menjen!
– Drágám, elvihetnél már végre egy étterembe vacsorázni. – Nem megyek sehova férjezett nőkkel! – De én a feleséged vagyok! – Senkivel sem teszek kivételt!
Egy étterem mosdójában járunk... A bejárati ajtóval szemben a szaroda, aminek nincs ajtaja alapból, mivel nyoma sincs a falon zsanéroknak.