"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
„Az öreg székely bemegy a disznóólba és bedob egy parókát a vályúba. - Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj!”
Arra utaló jelek, hogy végérvényesen felnőttél: 1. Több ételt tartasz a hűtőben, mint sört. 2. Reggel 6 órakor kelsz - nem pedig akkor fekszel, mint régen. 3. A szobanövényeid mind életben vannak, és egyet sem szívtál el belőlük az utóbbi 3 évben. 4. Szex a díványon? Ugyan már... 5. Te vagy az, aki kihívja a rendőrséget, mert a szomszéd "büdös kölkei" nem hajlandók lehalkítani a zenét. 6. A barátaid házasodnak és elválnak, nem pedig felszedik és kirúgják őket. 7. A farmer és a pulóver már nem jelent számodra "kiöltözést". 8. A kanapén alvástól megfájdul a hátad. 9. Egy mozi és egy vacsora a teljes randi, nem pedig a randi kezdete. 10. A gyógyszertárba hashajtóért jársz, nem pedig óvszerért és terhességi tesztekért. 11. A reggelit reggel eszed. 12. A "mindjárt hányok" szöveget felváltotta a "köszönöm, de nem kérek többet". 13. A számítógép előtt töltött időd 90%-a tényleges munkával telik. 14. A nyári vakáció három hónap helyett csak egy hétig tart. 15. Végigolvastad ezt a listát, és most kétségbeesve keresed azt a pontot, amely nem illik rád...
Az öreg néni elmegy a templomba, és magával viszi a papagáját. Ülnek a misén, amikor egyszer csak a papagáj megszólal: - Hú, a picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elszégyelli magát, hazamegy és órákig beszél a papagájnak, próbálja elérni, hogy a templomban mellőzze a csúnya beszédet. A következő héten megint elviszi a templomba a madarat, de az megint csúnyán beszél. Ekkor elviszi egy állatorvoshoz, aki azt tanácsolja neki, hogy ha a madár csúnyán beszél, akkor fogja meg a lábánál, és forgassa párszor a feje körül. Így a madár megtanulja, hogy nem szabad csúnyán beszélnie. Következő héten megint bemennek a templomba. A pap éppen a mise közepén tart, amikor a papagáj megszólal: - A picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elkapja a lábainál, és párszor megforgatja a feje körül. Amikor befejezi, a papagáj megrázza magát és megszólal: - És még a szél is kurvára fúj!
Nyugdíjasok beszélgetnek a kocsmában: - Tudja, nekem már annyira reszket a fejem a kortól, hogy a leves fele mellémegy! - Nekem meg annyira reszket a kezem az öregségtől, háromszor is elélvezek mire kipisilem magamat.
Egy ügyvédi iroda két tulajdonosa kiszemeli magának a csinos titkárnőt. Egyikük be is cserkészi, és másnap meséli társának: - Barátom, kicsit csalódtam. A feleségem sokkal jobb. Erre a másik is ráhajt a titkárnőre, másnap neki is sikerül. Kérdezi a társa: - Na, milyen volt? - Hát, öregem, igazad volt. A feleséged tényleg jobb.
- Jó napot uraim, kártyázni szeretnék! Összenéznek a spílerek: - Jól leszedjük az öreget. Leülnek, már éppen osztanának, amikor az öreg megszólal: - Az a baj, hogy én csak egy fajta kártyajátékot ismerek, az a neve, hogy Parapittyó. - Ezt nem ismerjük, de sebaj, néhány körön keresztül megtanuljuk. Leosztják a lapokat, felveszik, az öreg megnézi a lapjait, bedobja, s megszólal: - Parapittyó! azzal besepri a téteket. Következő körben ugyanez történik. Összenéznek a többiek: hiszen ez nem nehéz, csak azt kell mondani, hogy parapittyó és jó gyorsan bedobni a lapokat. Eddig soha nem látott mennyiségű tét gyűlik össze az asztalon. Mindannyian egyszerre kiáltják: - Parapittyó és már vinnék is a tétet. Mire az öreg bácsi, ujját ingatva: Na, na ... - ROYAL PARAPITTYÓ!
Idős székely bácsi kimegy az udvarra pisilni. Mikor bejön a házba, az egész gatyaszára csupa víz.
Kérdi tőle a felesége:
- Mi az öreg, esett az eső?
- Nem, fújt a szél!
www.topviccek.hu
