A GULAG (Glavnoje Upravlenyije LAGerej – Táborok Főigazgatósága) a Szovjetunió kényszermunkatábor-rendszere volt, amely különösen a sztálini korszakban (1930-as évektől az 1950-es évek elejéig) működött a legkegyetlenebb módon. A rendszer lényege a politikai foglyok és köztörvényes bűnözők rabszolgamunkával történő kizsákmányolása volt, amely jelentős mértékben hozzájárult a szovjet gazdasághoz.
Két héttel a robbanás után a szovjet hatóságok az idővel versenyt futva igyekeznek megelőzni a talajvíz elszennyeződését és sugárzásmentesíteni az erőmű 30 kilométeres körzetét. 1986 nyarán a kormány felhívására katonák és civil önkéntesek ezrei érkeznek a sérült reaktorhoz, hogy a veszélyesen magas sugárzásszint ellenére részt vegyenek egy hatalmas betonszarkofág építésében. A világ vezető szakértői eközben Bécsben üléseznek, hogy meghallgassák a szovjetek magyarázatát a baleset okaival kapcsolatban. Az ígéreteknek megfelelően vajon valóban kiderül az igazság, vagy folytatódik a titkolózás?
Hogyan alakult ki az Adidas melegítő őrület Oroszországban? A Szovjetúnió utolsó napjaiban ez a stílus óriási hatással volt az orosz szubkultúrára. A márka széles körben ismertté vált az országban a moszkvai olimpia után, mivel az Adidas támogatta a sportolók ruházatát. A fiatalok körében elterjedt a jellegzetes 3 csík, mindenki viselni akarta az olimpián látott melegítőket. Ezután viszont a stílust a “gangster életmóddal” párosították, mivel annyi ilyen melegítő érkezett az országba, hogy a börtön egyenruhák hiányában ezeket adták a raboknak.
Tervezői a járművet népautónak szánták, és bizonyos értelemben azzá is vált. A legolcsóbb szovjet autó volt, amelyhez a szovjet átlagember legkönnyebben hozzájuthatott. Egyszerű és robusztus felépítése miatt a rossz minőségű szovjet utakon is nagy biztonsággal közlekedhetett. Népszerűségét növelte, hogy egyes társadalmi csoportok (például veteránok, rokkantak) számára az állam támogatta a vásárlását. A különféle kialakítású Zaporozsec gépkocsikat a ZAZ 1958-tól 1994-ig gyártotta.
A Gyatlov-rejtély a Szovjetunióban 1959. február 1-jéről 2-ra virradó éjszaka történt. Egy máig megoldatlan tragikus esemény, melynek során egy egyetemistákból álló kilencfős, Igor Gyatlov vezette turistacsoport tagjai az Urál északi részén, a Holatcsahl hegy közelében igen furcsa körülmények között haltak meg.
Minél nagyobb egy harckocsi, annál nehezebb, és annál erősebb motor kell, ami nem egyszer újbóli áttervezést igényelt.
Valamint azt, hogy a hidak már nem tudják elbírni a nagy súlyokat, és a gyorsabb szállítás érdekében, a vonaton történő szállítás is igen körülményes lett. De most nézzük meg, vajon hogy oldották meg a „keleti kérdést":
Tovább »
Visszakerült a Lencsehegyi út elejére a nyolcvanas évek legendás táblája: tankkal behajtani tilos. Nyugodtan alhatunk, Kesztölc (Komárom-Esztergom megye) újra a béke szigete lett. A nyolcvanas években még itt állomásoztak a szovjet csapatok, és bizony Esztergomból néha átruccantak Kesztölcre gyakorlatozni, seftelni. Az akkori tanácselnök, Radovics István elunta a zajt, rossz szemmel nézte, hogy a tankok tönkreteszik az utcáinkat, gondolt egyet, és kitette a táblát: Tankkal behajtani tilos. A szovjet tankok, legendás T34-esek meghódították fél Európát, de itt, Kesztölc határában világosan megmondták nekik: ne tovább! Nem esett jól ez Gorbacsovnak, a szovjet világ teljhatalmú urának. "Ha Kesztölcre nem mehetünk be, akkor kivonulunk Magyarországról!", morogta sértődötten. Így is lett. A tankok elmentek, a tábla minek maradt volna? Leszerelték. Valakik most mégis úgy gondolhatták, hogy továbbra is jobb, ha nem jönnek ide tankok, egyik éjjel visszarakták a helyére a legendás táblát.
- 1
- 2


